20:57 – Tiszta Amerika!

Este tizenegykor ránéztem a Twitterre, és azt láttam, hogy téma lett a djuice. Az első percek után annyit értettem az egészből, hogy van egy videó, amit mindenki fikáz. Megnéztem hát a YouTube-on:

A videó rendkívül művi, erőltetett és minden hiteltelen benne. Az arcok, a jellemek, a történetek, a hátterek, a bútorok, a sminkek, a kameraállások, egyszerűen minden… és legfőképpen a mondanivaló. Minden másodpercéből süt a hitelesnek tűnés görcsös vágya, mikor az egész egy nagy önellentmondás.

Ott van például a 17 éves sunáznám típusú buta liba, aki pszichiátriai magánrendelőt szándékozik nyitni, ha majd nagy lesz. Amennyiben nem fiktív figurának vélném, kételkednék, hogy meg tudja különböztetni a pszichológia és a pszichiátria fogalmak jelentését. Feltételezem, hogy a kígyótenyésztő apjától pénzt lenyúló 18 éves tesztoszteron-túltengéses chippenadale kandidátus díjbirkózó figurájának megalkotása is rengeteg átvirrasztott éjszakájába került egy kreatív elmének. Az igazán überelhetetlen figura a 24 éves, egy felvételi pont híján nem genetikus lett globetrotter bölcs romabeütésű fodrász, aki nem utolsósorban valószínűleg meleg (ha a hanghordozásából, öltözködéséből, frizurájából nem sejtenéd, gondolj bele: fordász!). A 24 éves munkanélküli lúzer informatikus-külseje-van-de-nem-az fickó labdába sem rúghat abban a versenyben, melyben a forgatókönyvíró kicsit túllőtt a célon a „minél valószínűtlenebb, annál valószerűbb” elv gyakorlatban történő alkalmazása közben.

Mit is mond a narrátor a videó elején?

„Mindig ugyanazt sulykolják belétek: Vásárolj, hogy menő legyél.”

vagy

„Csak az számít, hogy milyen márkás cuccaitok vannak, hova jártok bulizni, és hogyan pózoltok a kamerának. De vajon tényleg képesek vagyok megszerezni mindazt, amire vágytok? Ez itt nem Amerika, ahol a fiatalok havonta 200 000 forintot tapsolnak el ruhákra, kütyükre, bármire… Ez itt nem Amerika.”

A végén viszont kibújik a szög a zsákból:

„Elintéztük nektek, hogy olcsóbban vásárolhassatok több üzletben, hogy több pénzetek maradjon arra, ami igazán fontos nektek.”

Tehát: Vásárolj, hogy menő lehessél és még a lovacskádra is jusson. Tiszta Amerika!

Ez így azért mindjárt szimpatikusabban hangzik, mint az, amit a videó készítői szerint a többiek sulykolnak, vagy mégsem? Csak én érzem úgy harminc néhány éves fejjel, hogy valaki át próbálja baszni az U26-os korosztályt?

A hibát ott vétette talán a djuice, hogy kampányuk terjedési közegének a közösségi médiát szemelte ki. A közösség pedig azonnal lecsap, ha hazugságot szimatol vagy ha úgy érzi, palimadárnak nézik. Ennek ellenére a legnagyobb félelmem, hogy pénzügyi szempontból a kampány mégis sikeres lesz. Sokan mégis élnek a virágzó online kupon modellek eme példányával, és regisztrálnak, elmennek a boltba, majd vásárolnak. Ahogyan azt sulykolják beléjük.

Csak a kolbásznak van kettő

Nemrég körbejárta a netet Matt Might zseniális The Illustrated Guide to a Ph.D. című ábrasorozata, amely bemutatja, hogy mit is jelent az, ha valaki eléri a doktori fokozatot (egy magyar nyelvű fordítás itt megtekinthető). Mit jelent az egyén szemszögéből, és mit jelent az emberiség össztudásának tükrében. Az ábrák alázatra és szerénységre tanítanak.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy szinte semelyik fordítás nem tartalmazza a képsorozat utolsó darabját, amely valószínűleg a képsorozatot ihlette, és ami azt a tudást ábrázolja, ami az emberiség mai ismereteinek határvonalán kívül esik: Matt beteg kisfiának gyógymódját. A plasztikus ábrázolás által keltett katarzis mellett ugyanis elsikkadunk az üzenet mellett. A bejegyzés tulajdonképpen a képsorozat nyomtatott verziójának vásárlására buzdít, amelyből olyan diákok ösztöndíját finanszíroznák, akiktől a genetikus rendellenességekkel kapcsolatos kutatások előrehaladását remélik. Zárójel vége.

De vissza az ábrákhoz: mi mást sugall az ábrasorozat az alázaton és szerénységen túl?

Szinte látni lehet benne azt a folyamatot, ahogy az évezredek során sok-sok ember erőfeszítése révén felhalmozódott az a rengeteg tudás, amit a nagy kör jelképez, és hogyan növekszik ez a kör ma is napról napra.

De a legérdekesebb felismerés, amely számomra az ábrákból nyilvánvalóvá vált, hogy az emberiség tudásának van egy elméleti határa. Mert a tanulási folyamat, amely révén az egyén eljuthat a határvonalig időt vesz igénybe. Az emberi élet pedig véges. A technika és az oktatás fejlődése fel tudja gyorsítani a határvonalhoz vezető utazást, de az úton való haladás sebessége mindig véges gyorsaságú lesz, ahogy az emberi élet is mindig véges marad. Tehát van a körnek egy sugara, amelynél távolabbra ember nem juthat el, mert halandó. “Alles hat ein Ende nur die Wurst hat zwei”, mondja a német, ami magyarul annyit jelent, hogy mindennek van egy vége, csak a kolbásznak van kettő.

Lehet, hogy Matt ideája, miszerint egyszer eléri az emberiség azt a buborékot, amelyben fia gyógyulásának titka van elrejtve egy ábránd csupán, mert az túl távol van tőlünk ahhoz, hogy elérhessük. (Arról nem is beszélve, hogy a buborék esetleg nem is létezik, mert valójában nincs is gyógymód.)

Talán meg is veszem a füzetecskét, hátha hozzásegítek valakit ahhoz, hogy feszítsen egy kicsit a határokon. És hátha az a valaki pont a gyógymódot tartalmazó buborék közelében matat majd éppen a kör szélén. De ha egy másik értékes tudást rejtő buborék mellett matatna, az sem volna rossz. Én azért szorítok Mattnek.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét nem érdekli az Apple?

A Google Keresési Trendekkel (Google Insights for Search) dolgoztam ma éppen, és a munka által megkívánt elemzés után levezetésként elkezdtem nézegetni azt, hogy különböző Apple termékek neveire Magyarország mely megyéiben milyen intenzitással kerestek honfitársaink 2009 januárja óta. Véletlenül egy érdekesnek tűnő dolgot találtam.

A Google szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében bármely Apple termék nevére, de magára az “apple” keresési kifejezésre nem igen keresnek az emberek. A következő keresési kifejezésekkel próbálkoztam: apple, iphone, ipod, ipad, ios, mac, imac, osx. Ezen szavak egyikénél sem sikerült a keresési forgalom mutatóját nulla fölé tornászni Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A többi megyében úgy tűnik, mintha volna érdeklődés. Az alábbi ábra mutatja, hogy hogyan néz ki a térkép az “apple” szó esetében.

 

Gondoltam, teszek egy ellenpróbát, és megpróbálom a “windows” kulcsszót. Érdekes módon itt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kiemelkedő értékkel szerepelt.

 

Tehát még azt sem mondhatjuk, hogy ez a megye nem érdeklődik a számítástechnikai kifejezések iránt.

Egy rövid felsorolás néhány további próbálkozásról ábrák nélkül:

  • A “linux” kifejezésre szintén egyedül az említett megyében nulla a forgalmi mutató.
  • A “számítógép” kifejezésre dito.
  • A “pc” kifejezésre ugyanúgy kiemelkedően keresnek a szabolcs-szatmár-beregiek, mint a “windows”-ra.

Mivel ez az egész nagyon gyanúsnak tűnt, végül ellenőriztem néhány véletlenszerű, de valószínűleg keresett szóval a térkép viselkedését (recept, palacsinta, diéta, horoszkóp, szerelem, szex, hotel, mozi, műsor, stb.). Szomorúan arra a következtetésre jutottam, hogy egy bizonyos forgalmi mutató szint alatt (a “recept”-et, mint magas forgalmú fogalmat vettem mindig referenciaként) az említett megye egyszerűen eltűnik a Google látóköréből, bármely fogalomról is legyen szó.

A tanulság számomra az volt, hogy mókás eszköz ez a Google Keresési Trendek, talán használni is lehet, de az eredményeit mindig komoly fenntartással kell fogadni.

Pártvezérek Facebook aktivitása

A héten feltűnt, hogy mindkét vezető párt vezére újra aktivizálódott a Facebookon. Gondoltam, talán érdemes visszatekintő jelleggel megnézni, hogy Orbán Viktor és Mesterházy Attila mikor mekkora aktivitást mutatott az oldalon.

Bepötyögtem tehát a két politikus összes eddigi Facebook pósztjainak számát dátummal egy Excel táblába, és készítettem egy diagramot, ami a heti pósztok számát mutatja az idő mentén.

Orbán és Mesterházy pósztok

Az ábrán jól látható, hogy Mesterházy Attila (vagy PR-osai) jóval korábban fedezték fel a Facebookot, mint Orbán Viktor (vagy PR-osai). Mesterházy már 2009 november végén elkezd pósztolgatni, míg Orbán Viktor 2010 január végén kezd el konzultálni az idejének egy részét a Facebookon eltöltő nemzettel.

A választások napjáig Orbán Viktor egy kicsit aktívabbnak mutatkozik. Átlagosan kb. 3,7-szer pósztolt egy héten, míg riválisa Orbán megjelenése előtt hetente átlagosan 2-szer, utána pedig 3-szor pósztolt.

A statisztika ezután kezd érdekessé válni. A választásokat követően Orbán Facebook kedve enyhén megcsappan, de viszonylag aktív marad. 3-4 hetes távlatban nézve tartja a heti kb. 3 pósztot, májustól viszont Facbook kedve lassan lankadni kezd, és június 7. után végleg elhallgat.

Mesterházy-t viszont, mintha a választási eredmények kiütötték volna, a választást követően azonnal eltűnik a Facebookról, és négy hétig nem jelentkezik.  Ezután összeszedi magát, és a választásokat megelőző aktivitáshoz képest szintén enyhén csökkent aktivitással, de rendszeresen pósztol július 27.-ig. Ezt követően szintén síri csend.

És láss csodát, ezen a héten furcsa ihlet révén mindkét politikus újra felfedezte a Facebook-ot (Orbán 11 hét szünet után!) Indul az önkormányzati választások kampánya, újra aktivizálni kell a lelkes választóréteget. A bibi csupán az, hogy más megjelenéssel szemben (pl. tévé, rádió, plakát vagy valami kampányrendezvény) a Facebook pósztok adatai bárki számára könnyen mérhetőek, elemezhetőek. Az fel sem tűnik, hogy egy politikus a kampányidőszakban gyakrabban szól hozzánk a tévében, jön a városunkba, emleget nemzeti konzultációt, stb., mint kampányidőszakon kívül. De itt nyilvánvalóan kilóg a lóláb.

A politikusok a social mediát tehát nem a választókkal való igazi párbeszéd vagy legalább információcsere eszközeként használják, hanem csupán egy olcsó kampányeszközként. Ezt persze korábban is sejthettük, de most már számokkal is alátámaszthatjuk.

Kedves politikusok, kíváncsian várom, hogy mit mutatnak majd a számok az önkormányzati választások utáni hetekben.

PS: A tartalmakat sajnos nem volt időm elemezgetni. Ha valaki kedvet kap, és talál valami érdekeset, tudassa velem.