Szerelem első érintésre – Kindle

Szerelmem

A minap egy kollégám jóvoltából a kezembe akadt egy Kindle. Néhány perc használat után hatalmas tűzzel lángoló szenvedélyes szerelembe esetem vele, és azonnal rendeltem is egyet.

A legérdekesebb, hogy nekem van iPadem, és korábban meg voltam róla győződve, hogy nincsen szükségem ilyen eszközre egy iPad mellett. A Kindle kipróbálása után mégis azonnal szükségét éreztem annak, hogy egy ebook olvasóm is legyen. Vannak, akik nem is értik, hogy minek kell a második kütyü, mikor ott az első – amire egyébként letölthető a Kindle alkalmazás („There’s an app for that.” – ugyebár). Nehéznek érzem elmagyarázni, hogy miért, hatékonyabb ezt megtapasztalni, de azért megpróbálom. Olyan ez, mint az autó és motorkerékpár közti különbség. Nem lehet azt mondani, hogy az egyik jobb mint a másik és azt sem, hogy az egyik helyettesíti a másikat. Egyszerűen különböző tevékenységekre való eszközök. A motorozás egy élmény, egy életstílus, a motor egy (luxus)cikk, nem a hasznossága miatt vásárolják általában. Mind emellett természetesen egy motorral el lehet jutni A-ból B-be. Amit egy autóval is lehet. Ha viszont valakinek a családjával el kellene utaznia mondjuk Debrecenből Siófokig egy hosszú hétvégére, csak a nagyon elvetemült motorrajongónak jutna eszébe bepakolni két gyerekét az oldalkocsiba, az asszonyt a motor hátsó ülésére, a három koffert pedig hely híján feladni postán. A kocsi viszont tökéletes megoldást kínál erre az esetre. Nem ragozom tovább, a lényeg így talán érthető.

Aki tehát az iPadet egy napon említi a Kindle-lel, az nem tudja mi fán teremnek ezek az eszközök. Aki ért a kütyükhöz, és elkezdi összehasonlítani a kettő eszköz árát, súlyát, processzorát, operációs rendszerét, memóriájának méretét, képernyőjének nagyságát és színességét, beviteli módját, stb. abból a célból, hogy ebből levezesse, hogy melyiket érdemes megvenni a kettő közül, az bűnt követ el, máglyára vele.

A Kindle-en nem lehet rendesen az interneten böngészni, nem lehet csúzlival madarakat kilőni zöld malacokra, nem lehet rajta YouTube videókat és a CNN-t élőben nézni, nem lehet rajta a Flickr képeket feliratozni és címkézni, nem lehet vele Excel táblázatokat szerkeszteni, nem lehet emaileket küldeni és fogadni, nem lehet becsekkelni vele a sarki talponállóba, és még a végtelenségig sorolhatnám, hogy mit nem lehet vele, amit az iPaddel lehet, de zárom azzal, hogy még érintőképernyője sincsen. Tettek bele néhány funkciót, hogy többnek tűnjön, mint egy olvasó. Van benne például egy böngésző, de az valódi böngészésre használhatatlan. Van benne mp3 lejátszó, de akinek ma Kindle-je van, annak vélhetően van legalább két olyan kütyüje, ami mp3-at tud lejátszani és kisebb, mint a Kindle. Ezek a funkciók viszont mind lényegtelenek, mert a Kindle arra, amire kitalálták – könyvek olvasására – egyszerűen tökéletes.

A Kindle kijelzője olyan érzetet kelt, mint a nyomtatott papír. Egy szinte fehér felületen szutyok fekete penge éles körvonalakkal rendelkező betűk, adott esetben ábrák vagy szürkeárnyalatos képek. (A ppi mániások kedvéért: iPhone 4: 326 ppi, iPad 132 ppi, Kindle 167 ppi. Viszont a kontraszt valami olyan brutális, amit én még elektronikus kijelzőn nem láttam. Nekem egyébként nem valami túl jó a szemem, én a Kindle-t teljesen élesnek látom 40 cm olvasási távolságból.) És a legcsodálatosabb, hogy a Kindle felülete nem tükröződik és olvasható marad a tűző napon is. Sőt, kizárólag világosban használható, hiszen nincsen háttérvilágítása a képrenyőjének. Volt szerencsém iPadon egy teljes regényt elolvasni (Stanza). Nem kényelmes. Sem a szemnek, sem a kéznek. Ha nyáron kisüt a nap, be kell húzódni egy árnyékos sarokba, különben használhatatlan.

A Kindle mérete rendkívül ügyesen egyensúlyoz a hordozhatóság és használhatóság ellentétes követelményei között. Elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen lehessen olvasni rajta, viszont elég kicsi ahhoz, hogy elférjen mondjuk egy zakó belső zsebében. A súlya pedig csupán 240 gramm (Wi-Fi verzió), nem húzza az említett zakózsebet, és bármilyen pózban könnyedén tartható, háton fekve, ülve, állva, fél kézben, órákon át, szemben az iPaddel, amit huzamosabb ideig ölbe rakás nélkül kézben tartani komoly csuklóizmokat kíván. És ebbe a piciny kis eszközbe elfér maximum 3.500 könyv 3 GB-on.

A Kindle tehát egy irtózatosan szexi zsebkönyv, amibe egy családi könyvtár lazán belefér.

És most az eszköz iránt érzett szerelemről térjünk át magára az ebook olvasókra és az ebookokra, mint piaci termékekre és azok hazai elérhetőségére.

A felszarvazottak

Itt most nem sorolom fel, hogy a Kindle milyen formátumokat ismer, a lényeg, hogy a közkedvelt és elterjedt epub formátumot nem támogatja. Az ingyenes Calibre segítségével viszont bármilyen epub fájl a Kindle számára is fogyasztható formátumúra konvertálható, állítólag még akkor is, ha olyan vásárolt epub fájlról van szó, amely megnyitása eszközhöz kötött. Tehát nagyjából minden olvasható rajta, ami az ekönyv piacon él és mozog.

Megnéztem, a bookline.hu-n nem több, mint 57 darab (nem elírás: ötvenhét) megvásárolható ekönyvet talál a kütyübuzi könyvmoly. A mottó: „A digitális olvasás forradalma”. Az olvasáshoz ajánlott német fejlesztésű txtr olvasót még nem lehet megvásárolni, viszont található az oldalon 10 különböző olvasó 53.000 és 150.000 Ft közötti árakon. Ehhez képest a Kindle (Wi-Fi only) 32.000 Ft-ért három munkanap alatt ide jön az USA-ból postaköltséggel, áfával, cakli-pakli. Nézelődtem más ekönyv kiadó és kereskedés oldalán (az e-konyv.lap.hu oldalról indulva), de az említettnél felemelőbb helyzetet nem találtam.

57 könyv nem választék. A kereslet viszont megszüli a kínálatot, akármekkora akadályok gördülnek a „szülés” elé. Nem meglepő tehát, hogy a weben otthonosan mozgó könyvmoly ma le tud torrentezni magának egy kb. 7.000 magyar nyelvű könyvet tartalmazó „csomagot”, és még egy gombot sem kell fizetnie érte. 7.000 könyv már kínálat. Nem összemérhető az Amazon félmilliós kínálatával, de az Amazonon megvásárolható kb. 5.000 darab német nyelvű elektronikus kiadványnál jóval több, ami azért ütős statisztika.

Ahogy másnak, úgy nekem is van keresletem, és meg fogom találni a számomra elérhető kínálatot, hogy fogyaszthassak. Egy könyv igényes kivitelezésű elektronikus formában megérne nekem 1.400 – 3.400 forintot (ilyen ársávban helyezkednek el a bookline.hu ekönyvei). De ha nem elérhető a boltban, megszerzem majd más módon. Ha van mondjuk 6.000 ekönyv olvasóval rendelkező ember itthon (egy szóban átadott hazai iPadek számára vonatkozó becslés alapján, amit ezért hasra ütésnek is vehetünk, de ennyi azért csak van) és ezek az emberek évente vesznek 5 ekönyvet (ez full hasra ütött szám, de szerintem nagyon pesszimista), akkor ez a fenti ársáv átlagával számolva évi 72.000.000 forintnyi költést jelent. Az én jövő évi 12.000 Ft-nyi becsült költésemet viszont elfelejtheti a bookline.hu, mert a 7.
000 könyvből bizonyára lesz 5 olyan, amit érdemes lesz elolvasni, így drága időm olvasásra áldozható részét ezen könyvek olvasására fogom áldozni. És van becsült 5999 darab talán hasonlóan gondolkozó sorstársam.

Egyébként kollégám Kindle-jét látván és tapintván az irodában három ember azonnal kijelentette, hogy márpedig neki ilyen kell, és vesz egyet (bele értve jómagamat). Továbbá már most tudom, hogy melyik barátom fogja magát karácsonyra egy Kindle-lel meglepni, ha a kezébe adom tíz percre a kütyüt. Van egy erős érzésem, hogy ez a piac robbanás előtt áll.

Kindle fertőzött kollégáim és barátaim is választani kényszerülnek majd a bookline.hu 57 könyves választéka és az ingyen letölthető 7.000 könyvet tartalmazó „csomag” közül. Vajon melyiket választják majd? Feltételezem, hogy a kiadók a papír alapú könyvek forgalom-visszaesésének félelmétől vezérelve és az ekönyv szolgáltatókkal folytatott bevételmegosztási alkudozások elhúzódása miatt átaludták/lekésték a lehetőséget, ami most ott suhan el mellettük, mint egy TGV. Én még abban sem vagyok biztos, hogy ennek tudatában vannak. A dinoszauruszok sem tudták, hogy valahol távol, több ezer kilométerre tőlük a Földbe csapódott egy hatalmas meteor. Csak egy idő után elkezdték érezni, hogy egyre hidegebb van, fogy az élelem, és szépen, lassacskán kipusztultak. A dinoszauruszokkal ellentétben a kiadóknak viszont megvolt a lehetőségük, hogy tájékozódjanak, alkalmazkodjanak a változásokhoz. Nem látom, hogy eddig sikerült volna.

Englishman in New York

Egy print kiadónál dolgozom online-osként. Ennek a ténynek sok érdekes tapasztalatot köszönhetek azzal kapcsolatban, hogy az átlagos (nem online-os) ember hogyan gondolkozik az online-ról. Ma például egy olyan döbbenetes mondat hangzott el egy megbeszélésen, ami rádöbbentett arra, hogy a klasszikus printes szakember és online geek közti szakadék egy hagyományos print kiadónál olyan mértékűvé tud válni, amilyet eddig elképzelni sem tudtam.

Egy hirdetési kolléga, aki egyébként már nem egy komplexebb crossmedia kampány lebonyolításában is részt vett, azt vetette az online szemére, hogy nem elég rugalmas és gyors, hiszen ő pl. egy egyedi crossmédiás ajánlat részeként egy marketinges kreatív kollégával fél nap alatt összedob egy egészoldalas kuponos oldalt. Néhány másodpercig bénultan néztem ki a fejemből, és próbáltam felépíteni a kolléga online-ról alkotott mentális modelljét, hogy meg tudjam érteni álláspontját. Arra jutottam, hogy nincsen mentális modellje az online-ról. Ezért is vette printes modelljét alapul, ami az értelmezhetetlen modnatot eredményezte.

A printes világképben Quarkban vagy InDesignban összerakott 1/1-es kuponos kreatív már a komplexitás csimborasszója (na jó, egy beragasztással még lehet rajta bonyolítani). Annak hogy egy weboldal nem csak kinéz valahogy, hanem adott esetben működik is (mozognak rajta dolgok, reagál a látogató interakcióira, több oldalon és akár napokon átívelő állapotai vannak, adatot fogad, tárol, dogloz fel, stb.) semmilyen szinten nincsen a printes kollega tudatában. Annak ellenére nem, hogy maga is internetezik, tehát mint látogató/felhasználó nap mint nap találkozik az említett működéssel és mint magazin olvasó éreznie kell a különbséget print és online között. Feltételezem, érzi is. Csak nincsen tudatában annak, hogy mitől más az online élmény, mint a print.

Mi a megoldás? A printes világnézetű kollégák képzése és az online tudás terjesztése. Persze ehhez a menedzsmentnek fel kell ismrenie ennek a szükségességét. Ezt pedig akármelyik irányból le tudom vezetni:

  • Ha a menedzsment úgy gondolja, hogy stratégiailag az online üzletágé a jövő, a print pedig lassan a dinoszauruszok sorsára jut, akkor egyszerű a következtetés levonása.
  • Ha békés print-online egymás mellett élés híve, akkor szintén nem kérdéses, hogy a tisztán printes gondolkodást meg kell szüntetni.
  • Ha viszont a menedzsment úgy gondolja, hogy print rulez és minden más csupán bizonytalan kimenetelű próbálkozás, akkor azt is be kell látnia, hogy ebben az esetben az online konkurencia. Tehát ellenség. És az ellenséget köztudottan ismerni kell, hogy legyőzhessük.

Persze van egy eset, amikor a nem veszünk tudomást az ellenségről. Ha lenézzük vagy lebecsüljük. A harcászat mesterei és bölcsei sokezer év óta óvva intenek ettől a hibától. Mert ha ítéletünk hibás, akkor a következmény fatális lehet.

Ha a kedves olvasó eljutott idáig, és sikerült átadnom azt, amit érzek, akkor levezetésképpen a következő videót nézve még mélyebben fog együtt rezegni tudatunk.