Tíz kicsi online indián

Tíz kicsi online indián haladt az információs autósztrádán. Az egyiket elütötte egy IP csomag…

Tíz kicsi online indián haladt az információs autósztrádán. Az egyiket elütötte egy IP csomag, maradt kilenc.

Kilenc kicsi online indián online kampányt tervezetek. Az egyiket integrálták, maradt nyolc.

Nyolc kicsi online indián tolták a bitet. Az egyiket automatizálták, maradt hét.

Hét kicsi online indián projektet indított. Az egyiket bemószerolta a másik, maradt hat.

Hat kicsi online indián eladtak egy bannert. Az egyik talált jobb helyet, maradt öt.

Öt kicsi online indián SEO optimalizált. Az egyiket átdobta a host 301-esel, maradt négy.

Négy kicsi online indián Facebook alkalmazást készített. Az egyiket spamként jelölték és letiltották, maradt három.

Három kicsi online indián MySQL query-ket írt. Az egyik végéről lemaradt a pontosvessző, maradt kettő.

Két kicsi online indián nézték egymást az irodában. Az egyik megunta a másik pofáját és felállt, maradt egy.

Egy kicsi online indián várt még egy kicsit, majd összepakolt, lekapcsolta a villanyt és hazament. Nem maradt több kicsi online indián.

Disclaimer: bármilyen valós személyekkel és eseményekkel való hasonlóság kizárólag a véletlen műve lehet.

Felszólítás adócsalásra!

Amint azt már egy korábbi bejegyzésben is megírtam (pontosabban idéztem), a magyar ember adózáshoz való hozzáállása legalább egy évszázada olyan, amilyen: nagyon nem szeret adózni. Mi magyarok világbajnokok vagyunk kiskapuk felkutatásában és kihasználásában, a szürke zónában való matatásban, ehhez kétség nem férhet. Még egy vibrátor megvásárlásakor is ÁFÁ-s számlát kérünk, és a számlára haverunk cégének címét iratjuk, ha netán mi magunk nem tudnánk ÁFÁ-t visszaigényelni.

Természetesen jómagam mintaszerű adóalany vagyok: teljes bruttó béren vagyok bejelentve munkáltatómnál, nincsen cégem, egyéni vállalkozóként sem számlázgatok, stb. (most bizonyára sok olvasóm baleknak vagy hazugnak tart, de ez mit sem változtat a tényen). Illetve voltam. Mert eljött az a pillanat, amikor erős belső késztetés hatására úgy döntöttem, nem csak, hogy én magam kezdek el adót csalni, de nyilvánosan fel is szólítom honfitársaimat, hogy velem együtt csaljanak!

Hogy mi késztetett ilyen vad és államellenes cselekedetre? Nos, ma esete megéheztem, és feleségemmel lesétáltam a Dunapartra, hogy megvacsorázzak. Este nyolckor rendeltem magamnak egy méretes darab sült kolbászt kenyérrel, mustárral egy üveg kellemesen hideg sör kíséretében.

Mikor nekiláttam a kolbásznak, arra gondoltam, hogy most bizony valami nagyon egészségtelen dolgot fogok tenni. És akkor hirtelen felötlött bennem, hogy a chipsadó bevezetése után az esti sült kolbász evés – legalább is, ahogy azt a témával kapcsolatos eddigi sajtóhírekből én magamnak összeraktam – egy fantasztikusan rafinált adócsalással fog felérni. Hiszen tettem népegészségügyi szempontból rettentően káros, de a chipsadó kieszelőinek éles és minden részletekre pontosan kiterjedő tekintete elsiklott a zsírban tocsogó sült kolbászok, töltött káposzták, vöröshagymás zsíros kenyerek, szalonnák és töpörtyűk felett.

Lopjuk magunkat együtt degeszre! Megalapítottam a Chipsadócsalók klubja Facebook oldalt, és kérem a kedves olvasót, csatlakozzon! Posztoljuk ki együtt, hogy milyen egészségtelen ételekkel lopjuk meg az államot sokszázmilliárd adóforinttal nap mint nap.

Aki Twitteren szeretné tudatni adócsalása tárgyát, az pedig a #chipsadocsalas (régebben #hamburgeradocsalas) hashtaggel jelölje szalonnás rántottájáról készült fotóját.

Magyarország chipsadócsalói egyesüljetek!