Adtam egy jó ötletet

A minap éppen egy német bank fiókvezetőjével beszélgettem pénzügyeimről és mellékesen megkérdeztem, be lehetne-e állítani, hogy a hitelkártyámmal indított tranzakciókról SMS-ben értesítsenek. A reakció ledöbbentett…

Néhány hónapja Németországba költöztem egy kisebb városkába. Pesti gyerekként egy kicsit paráztam, hogy milyen lesz egy kb. százezer embert számláló városkában lakni, de mostanáig úgy néz ki, hogy bejön a dolog. A minap éppen a Sparkasse (ez olyan, minden apró zugot behálózó pénzügyi intézmény, mint Magyarországon az OTP) helyi fiókvezetőjével beszélgettem pénzügyeimről és mellékesen megkérdeztem, be lehetne-e állítani, hogy a hitelkártyámmal indított tranzakciókról SMS-ben értesítsenek. A reakció ledöbbentett: a fickó arcán rövid értetlenség után felcsillant a felismerés öröme. Közölte, hogy ő ilyenről még nem hallott, és nem hinné, hogy lehet, de olyan jó ötlet, hogy fel is írja magának. És valóban felírta egy kis sárga post-it cetlire.

2012 ! Németország!

Érnek még meglepetések. Ha pedig egy éven belül bevezetik ezt a szolgáltatást, tudni fogom, hogy a német banki ügyfél nekem köszönheti a modern technika eme nagy vívmányát.

Népet fohászáról

Miért is fohászkodik a magyar? Azt kéri, hogy legyen kolbászból a kerítés és ide a suskát, de azonnal. Indoklásul meg nagyjából annyit tud felhozni, hogy mert ennyi szívás után nekem ez jár. Ez a fajta követelőzés egy óvodás gyermek szellemi színvonalát üti meg. A német hozzáállása ennél kicsit analitikusabb és érettebb…

Szilveszterkor, mint minden igaz magyar, én is szavaltam a sorokat:

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Balsors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Eközben átfutott az agyamon, hogy vajon ebben a pillanatban más nemzetek milyen fohásszal fordulnak isteneikhez. Vegyük példának okáért a németeket:

Einigkeit und Recht und Freiheit
für das deutsche Vaterland!
Danach lasst uns alle streben
brüderlich mit Herz und Hand!
Einigkeit und Recht und Freiheit
sind des Glückes Unterpfand
Blüh im Glanze dieses Glückes,
blühe deutsches Vaterland!

Ami magyarul valami ilyesmit jelent (nem műfordítas, csupán a jelentés megértése érdekében):

Egységességet, jogot és szabadságot
a német hazának!
Erre törekedjünk együtt
testvériesen szívvel és tettel!
Egységesség, jog és szabadság
a boldogság zálogai
Virágozz eme boldogság ragyogásában,
virágozz német haza!

Miért is fohászkodik a magyar? Azt kéri, hogy legyen kolbászból a kerítés és ide a suskát, de azonnal. Indoklásul meg nagyjából annyit tud felhozni, hogy mert ennyi szívás után nekem ez jár. Ez a fajta követelőzés egy óvodás gyermek szellemi színvonalát üti meg.

A német hozzáállása ennél kicsit analitikusabb és érettebb. Három fontos alapérték érvényesüléséért fohászkodik, azzal a meggyőződéssel, hogy ezek a boldogsághoz vezető út építőkövei. Nem a suskát követeli, hanem a suskaszerzés stabil feltételeinek tejesülését. Ha ez megvan, a suskát majd megszerzi kétkezi munkával saját maga.

Ez egy rendkívül fontos hozzáállásbeli különbség.

Valószínűsítem, hogy egy sikeres Forma-1 versenyző sem egyszerűen azért fohászkodik magában, hogy nyerjen, hiszen már zsinórban a tizedik futamon a sereghajtók közt végzett és az igazságérzete azt diktálja, hogy már igazán ideje volna egy dobogós helyet szereznie. Szerintem az igazán profi, aki olykor nyerni is szokott, végigpörgeti magában, hogy az időmérők tapasztalatait hogyan fogja majd az előtte álló versenyen kamatoztatni. Reménykedik abban, hogy a versenyfeltételek neki kedveznek majd. Száraz idő lesz vagy nedves, attól függően, hogy ő milyen pályán ügyesebb a többi versenyzőnél, hogy a gumicsere-stratégiát megfelelően választották csapattársai, hogy a pitben a srácok ugyanolyan fegyelmezettek lesznek, mint a korábbi versenyeken, hogy a motor összeszerelésénél a technológiai előírásokat betartották stb.

Tehát, a nyerő azt reméli, hogy a győzelem feltételei adottak, és kizárólag az ő teljesítményén múlik, mi lesz az eredmény. Ezen túlmenően persze elszánt és felkészült, ezért esélyes, hogy valóban ott lesz az elsők között. A vesztes pedig majd puffog magában, hogy már megint milyen gyengén szerepelt, pedig nagyon akart, és a korábbi (gyenge) eredményei alapján már igazán megérdemelte volna.

2011 szilveszterén a németek istenéhez fohászkodtam – a magyarok érdekében.