Népet fohászáról

Miért is fohászkodik a magyar? Azt kéri, hogy legyen kolbászból a kerítés és ide a suskát, de azonnal. Indoklásul meg nagyjából annyit tud felhozni, hogy mert ennyi szívás után nekem ez jár. Ez a fajta követelőzés egy óvodás gyermek szellemi színvonalát üti meg. A német hozzáállása ennél kicsit analitikusabb és érettebb…

Szilveszterkor, mint minden igaz magyar, én is szavaltam a sorokat:

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Balsors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Eközben átfutott az agyamon, hogy vajon ebben a pillanatban más nemzetek milyen fohásszal fordulnak isteneikhez. Vegyük példának okáért a németeket:

Einigkeit und Recht und Freiheit
für das deutsche Vaterland!
Danach lasst uns alle streben
brüderlich mit Herz und Hand!
Einigkeit und Recht und Freiheit
sind des Glückes Unterpfand
Blüh im Glanze dieses Glückes,
blühe deutsches Vaterland!

Ami magyarul valami ilyesmit jelent (nem műfordítas, csupán a jelentés megértése érdekében):

Egységességet, jogot és szabadságot
a német hazának!
Erre törekedjünk együtt
testvériesen szívvel és tettel!
Egységesség, jog és szabadság
a boldogság zálogai
Virágozz eme boldogság ragyogásában,
virágozz német haza!

Miért is fohászkodik a magyar? Azt kéri, hogy legyen kolbászból a kerítés és ide a suskát, de azonnal. Indoklásul meg nagyjából annyit tud felhozni, hogy mert ennyi szívás után nekem ez jár. Ez a fajta követelőzés egy óvodás gyermek szellemi színvonalát üti meg.

A német hozzáállása ennél kicsit analitikusabb és érettebb. Három fontos alapérték érvényesüléséért fohászkodik, azzal a meggyőződéssel, hogy ezek a boldogsághoz vezető út építőkövei. Nem a suskát követeli, hanem a suskaszerzés stabil feltételeinek tejesülését. Ha ez megvan, a suskát majd megszerzi kétkezi munkával saját maga.

Ez egy rendkívül fontos hozzáállásbeli különbség.

Valószínűsítem, hogy egy sikeres Forma-1 versenyző sem egyszerűen azért fohászkodik magában, hogy nyerjen, hiszen már zsinórban a tizedik futamon a sereghajtók közt végzett és az igazságérzete azt diktálja, hogy már igazán ideje volna egy dobogós helyet szereznie. Szerintem az igazán profi, aki olykor nyerni is szokott, végigpörgeti magában, hogy az időmérők tapasztalatait hogyan fogja majd az előtte álló versenyen kamatoztatni. Reménykedik abban, hogy a versenyfeltételek neki kedveznek majd. Száraz idő lesz vagy nedves, attól függően, hogy ő milyen pályán ügyesebb a többi versenyzőnél, hogy a gumicsere-stratégiát megfelelően választották csapattársai, hogy a pitben a srácok ugyanolyan fegyelmezettek lesznek, mint a korábbi versenyeken, hogy a motor összeszerelésénél a technológiai előírásokat betartották stb.

Tehát, a nyerő azt reméli, hogy a győzelem feltételei adottak, és kizárólag az ő teljesítményén múlik, mi lesz az eredmény. Ezen túlmenően persze elszánt és felkészült, ezért esélyes, hogy valóban ott lesz az elsők között. A vesztes pedig majd puffog magában, hogy már megint milyen gyengén szerepelt, pedig nagyon akart, és a korábbi (gyenge) eredményei alapján már igazán megérdemelte volna.

2011 szilveszterén a németek istenéhez fohászkodtam – a magyarok érdekében.

“Népet fohászáról” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Csak egy kis kiegészítés a himnusz szavainak jelentéséhez: “A „bőséggel” a Hymnusban nem csak a mai értelemben vett „anyagi jóléttel, gazdagsággal”, hanem a „bőségesen” jelentést is tartalmazza, Kölcsey szóhasználatában és kontextusában eredetileg ezt jelentette, és a „jó kedvvel” mellé ez is illett. A Károliék revideált fordításában a bőséggel sosem „anyagi jólétet” jelent, hanem mindig „bőven” jelentésben fordul elő”
    http://www.arssacra.hu/ArsSacraII/ArsSacraII-C4.htm

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.