A körülmetéléstől visszhangzik Németroszág

Németországban egy kölni tartományi bíróság kimondta: fiú gyermekek vallási okokból történő körülmetélése büntethető testi sértésnek minősül. Az ítélet után a németországi iszlám és zsidó közösség felzúdult, a politikusok és a jogalkotó lépéskényszerben. A minap a német állami televízió esti vitaműsorában heves diskurzus folyt a témáról. Szempontok, érvek és ellenérvek egy meglepően komplex témában.

Június végén a kölni tartományi bíróság azt az ítéletet hozta, hogy egy muzulmán kisfiú vallási okokból történő körülmetélése büntethető testi sértésnek minősül. Az indoklás szerint a beavatkozás visszafordíthatatlan változásokat okoz a gyermek testén, akinek egyébként a szabad vallásválasztáshoz való joga is sérül. A beavatkozást végző orvost azzal az indokkal felmentették, hogy tette végrahajtásakor nem tudhatott arról, hogy tilos, amit csinál. Ez az indoklás meglehetősen furcsa, hiszen a szabályok ismeretének hiánya köztudottan nem szokott felmentő érv lenni. Az ítélet minden esetre a jövőre vonatkozóan elég egyértelművé tett egy Németországban eddig szabályozatlan és ezáltal bizonytalan helyzetet az orvosok számára.

Az esetből úgy lett ügy, hogy néhány nappal azután, hogy a szülők kérésére egy orvos egy négyéves kisfiún elvégezete a beavatkozást, kismértékű vérzés lépett fel (az esetek kb. 6%-ban lépnek fel hasonló, kisebb komplikációk). Az anyuka az ambulanciára vitte a gyermeket, az ambulancia értesítette az ügyészséget a történtekről, az ügyészség pedig feljelentést tett.

Az ítélet után a németországi iszlám és zsidó közösség felzúdult. A német központi zsidótanács elnőke felszólította a parlamentet, hogy jogalkotói szerepében “védje meg a vallásszabadságot a támadások elől”. Különösen sértőnek vélte azt, hogy az ítélet a zsidókat olyan képben tűnteti fel, mintha tudatosan kárt tennének a gyerekekben, holott “a zsidó gyerekszeretet szinte legendás”. Ez a kijelentés egyébként jól példázza, hogy az azóta hatalmasra dagadt vitában hogyan mosódnak össze jogi, vallási, lélektani, morális, orvostudományi és politikai szempontok valamint sztereotípiák és előítéletek, ami a vitát rendkívül kuszává és nehézzé teszi.

Időközben a vita már arról szól, hogy mennyi vallásosságot tolerál egy liberális társadalom. A vita kimenetele európai szinten jelzés értékű lehet. Egy magyar ember számára talán kevésbé átérezhető a téma hordereje, mert Magyarország egy nagyobb nyugateurópai országhoz, mint pl. Németországhoz vagy Franciaországhoz képest nem mondható igazi multikulturális országnak. Magyarországon nem megszokott látvány a fejkendős muzulmán nő a metrón. Nem merül fel mindennapi prolémaként, hogy az osztályfőnöknő vajon hordhat-e kendőt vallási okokból az órán vagy sem.

A minap a német állami televízió esti vitaműsorában három hölgy és három úr diskurált a témáról:

  • A német központi zsidótanács elnöke (pro)
  • A török származású integrációs miniszternő, német szocialista párt (pro)
  • A muzulmán orvos, aki maga is végez rituális körülmetéléseket (pro)
  • Egy női genitális csonkítások ellen kűzdő szervezet magát katolikusnak valló alapító hölgye (kontra)
  • A magát kereszténynek valló orvos, aki csak akkor hajlandó metélni, ha az orvosilag indokolható (kontra)
  • A magát muzulmánnak valló török származású szociologusnő (kontra)

A hölgyek és urak minden aspektus minden érvét és ellenérvét felsorakoztatták és minden ismert mocskos érveléstechnikai trükkel éltek – akarva és valószínűleg akaratlanul is. Magam is elcsodálkoztam, hogy a téma milyen sokrétű és komplex. Az sem mindennapos élmény egy magyar ember számára, hogy az állami televízióban főműsoridőben értelmes vita folyik egy a társadalmat megosztó (többek között aktuálpolitikai) témában. Mindezt úgy, hogy látványosan ügyeltek arra, hogy lehetőleg minél több aspektusban is felvonultassanak pro és kontra érvelőket is.

Íme néhány szempont és érvrendszer.

A fiatal lányok jogaiért kűzdő hölgy egyik leleplezett, de mégis makacsul visszatérő technikája az volt, hogy a fiatal leányok klitoriszának eltávolítását és a fiúk hímvesszejének körülmetélését egymás mellé állította, és együttesen jelentette ki róluk, hogy barbár cselekedetek, amelyek mind testben mind lélekben megcsonkítják az áldozatokat. De lehet-e egy napon említeni a két beavatkozást? Egy jelentéktelen előbőrke eltávolítása egyenértékű-e a csikló eltávolításával? A két féle beavatkozás ugyanolyan következményekkel jár? Érzelmi szinten ez az érvrendszer hatásos tud lenni, de a beszélgetés során hamar hatástalanította a vallásos okokból történő körőlmetélést védő oldal.

Érdekes mellékszál, hogy az említett hölgy elmesélése szerint a szervezet 17 évvel ezelőtti bejegyzésénél az alapító okiratban azt rögzítették, hogy a társaság mind a lányok, mind a fiúk vallási genitális csonkítása ellen jött létre. A cégbíróság viszont visszadobta a kérelmet, mondván, a szervezet csak akkor lehet közhasznú szervezet, ha csak a lányok gentiális csonkítása ellen jön létre. Az indoklás szerint nem volna építő jellegű a népek közti megértés szempontjából, ha a fiúk vallási okokból történő körülmetélése ellen is harcolna egy közhasznú társaság. Így a fiús részt törölték az alapító okiratból.

A szociológus hölgy, aki könyvet is írt a témáról, egy saját rokonságában tapasztalt élmény drámai leírásával próbálta bizonyítani, milyen traumatikus esemény a körülmetélés a muzulmán kisfiúk számára (szemben a zsidó szokásokkal, ahol a születés utáni 8. napon történik a beavatkozás, az iszlám vallás szerint a fiú 8. életévének környékén történik a dolog, nyilvánosan, nagy ünnepség közepette). A mellette ülő miniszternő hívta fel a kedves nézők figyelmét, szakmailag nem feltétlenül helyes, amikor egy szociologus egy személyes családi élményt általánosít és ebből von le emberek tízmillióira vonatkozó következtetéseket. A miniszter asszony szerint egyetlen ismert eset sincsen, ahol egy muzulmán vagy zsidó férfi jelentkezett volna bármilyen fórumon vagy hatóságnál, hogy kérem, én lelkileg sérültem a körülmetélésem miatt. Az elnök úr sem tűnt sérültnek, erre célzott is. Ugyanakkor állítólag a női genitális csonkításon túlesett nők sem jelentkeznek később azzal, hogy traumatizálták őket. Valószínűsítem, számukra az a “normális”, hogy megszabadítják őket csiklójuktól. Hogy milyen életük lett volna a csonkítás nélkül, nem tudják. Gondolom, egy eunuch sem panaszkodik, hogy túl ritkán kanos.

Az is felmerülhet, hogy a gyermeknek fájdalmat okoz a beavatkozás, nem akarja azt. Döntse el tehát felnőtt korában, hogy akar-e élni a rituális körülmetélés lehetőségével vagy sem. Így önrendelkezési joga is érvényesülne. A másik oldal szerint egy oltás is fáj. Ha a gyermek dönthetne, nem oltatná be magát pl. kanyaró ellen sem. De egyébként egy keresztény gyermek sem dönthet arról, hogy mely felekezethez szeretne tartozni, vagy, hogy meg szeretne-e keresztelkedni vagy sem. Ennyit tehát az önrendelkezésről. Illetve még talán annyit, hogy a fülbevaló-belövéses csecsemő önrendelkezési jogával mi a helyzet? Egy keresztelőn persze nincs szerepe a szikének, de azért láttam én már kétségbeesetten sírni csecsemőt keresztelőn. És láthattam egy bejátszásban megszeppent, de bátor 8 éves kisfiút körülmetélés előtt, közben és után. A gyermeket az esemény után megkérdezték, hogy ő is körülmetélteti-e majd a gyerekeit. Persze, válaszolta. A riporter miértjére egyszerű volt a válasz: “Én is körül vagyok metélve. Ha a gyermekeim nem lennének, az elég nevetséges volna.”

Hogyan viszonyul egymáshoz a szülők vallásszabadsághoz való joga és a gyermek épségéhez való joga? Ha az ügy szemszögéből nézzük, sokan azt mondják, hogy a szülők vallásszabadsághoz való joga a gyermek épségéhez való joga felett áll. Bár már a német igazságszolgáltatás is olykor szélsőségekbe hajlik, ha a vallásszabadságról van szó. Elhangzott, hogy a német igazságszolgáltatási gyakorlatban van ítélet, amely egy muzulmán férjnek a vallási szabadságra való hivatkozással megengedte a feleség testi fenyítését. E szerint a német igazságszolgáltatásban lassan az iszlám vallási törvények érvényesülnek az alapjogok felett. A gyermek épségéhez való joga olyan erős, hogy a német törvények szigorú szabályai szerint a szülőnek még a nevelési célzatú nyakleves is szigorúan tilos. Ha pofon tekintetében a gyermek testi épséghez való joga a szülők neveléshez való joga felett áll, akkor állhat-e a szülők szabad vallásgyakorlásához való joga a gyermek testi épséghez való joga felett? Nem könnyű kérdés.

Az orvosok is fel tudtak sorakoztatni mindkét oldalon racionális érveket, és mosták is össze-vissza a szempontokat, ahol tudták. Az ellenző orvos elmondta, hogy ő arra tett fogadalmat, hogy a páciensek gyógyulása érdekében cselekszik. A rituális körülmetélésnek szerinte semmilyen egészségügyi indoka nincsen, tehát nem hajlandó azt elvégezni. Ez logikailag majdnem kerek, csak hát összemossa az orvosi szempontot a vallásival. Az, hogy ő nem hajlandó az általa orvosként feleslegesnek tartott beavatkozást elvégezni, semmit nem mond arról, hogy vallási szempontbóol hogyan áll a témához. A körülmetélés mellet szóló érvként különböző állítólagos pozitív orvosi hatások mellet olyan ugandai és kenyai statisztikákat hoztak fel, amelyek bizonyítják, hogy a körülmetélés szignifikánsan csökkenti a HIV virus terjedésének esélyét. Egy bejátszásban elhangzott, hogy a WHO 2007-ben javasolta is a férfiak körülmetélését. Az apró csúsztatásra a kontra véleményen lévő orvos mutatott rá. Az ajánlás olyan afrikai körülmények esetén hatásos, ahol a HIV fertőzöttség mértéke magas (bizonyos afrikai országokban a nők körében 75% körül van) és az általános higiéniai színvonal rendkívül alacsony. A WHO ajánlása is kizárólag a szaharától délre található afrikai országokra vonatkozik, európára értelmezhetetlen és értelmetlen is volna.

Felmerült továbbá, hogy nem lehetne-e változtatni a vallási szokásokon? Ez azon pro érv kiküszöbölését célozta, mely szerint “azért csináljuk, mert a vallásunk megköveteli”. Ez egyébként a pro oldal egyik gyenge pontjának bizonyult. Tudományosan elfogadható racionális érvet nem igazán tudott felhozni a fiú gyermekek körülmetélése mellett. Az egyetlen szilárd érv, hogy vallási szertartás, több ezer éve így csináljuk, kultúránk, identitásunk része. Ez viszont elég erős érv, ha elfogadjuk hogy spirituális alapon vannak az embernek bizonyos kötelezettségei, vannak vallási alapú társadalmi elvárások, amiket nem kérdőjelezünk meg. Ha. De hát ebből fakad a vita, ugyebár. A mókás ellenérv szerint akkor a karácsonyt is érdemes lenne átütemezni nyárra, mert akkor mondjuk kellemesebb az időjárás. A pro tábor szerint továbbá a vallási rituálékat az örökkévalóságra találták ki. Ez azért szintén túlzás. Nem nagy túlzás, de az. A vallások és szokások is változnak idővel, ezt mi is tapasztaljuk pl. karácsony kapcsán, ami valószínűleg nem ugyanaz az ünnep, mint mondjuk 100, 50 vagy akár 10 éve volt. De a változás valóban nem úgy megy végbe, hogy tegnap még nyisszantottunk, holnap már nem, mert beláttuk, hogy felesleges.

Érdekes módon izraelben is vannak a körülmetélést ellenző hangok. Ez viszont állítólag egy elenyésző kissebbség. Trollok pedig mindenhol vannak, ezt tudjuk. Az ellenérv úgy hangzott, miszerint Németországban is vannak UFÓ-hívő emberek, mésem aggatják teli az országot földönkívülieket üdvözlő plakátokkal. Az pedig, hogy egy zsidó vagy muzulmán hívő ember megtagad egy a vallása által megkövetelt szokást vagy rituálét, teljesen más, mint amikor egy törvény tiltja a szokás vagy rituálé gyakorlását.

Azt mindkét fél belátta, hogy egy általános tiltással csak azt érnék el, hogy a körülmetéléseket illegálisan vagy külföldön végeznék, aminek végülis az érintett gyermekek látnák a kárárt. Apropó szakértelem hiánya: a kontra oldal egyik érve, hogy bizony, halálos kimenetelű komplikációk is előfordulnak. Legutóbb Norvégiában halt meg egy csecsemő a körőlmetélés utáni komplikációk következtében. Az egyik orvos szájából hangzott el egy statisztika, mely szerint az USA-ban 500 ezer körülmetélésre esik egy haláleset. Hogy ez sok vagy kevés, nem tudom megítélni. Minden orvosi beavatkozás esetén vannak “balesetek”, egy mellplasztikának is vannak kockázatai, de összehasonlíító számok más típusú beavatkozásokról sajnos nem hangzottak el. Halálos kimenetelű komplikációk nagyobb arányban olyan országokban történnek, ahol a higiéniai állapotok nem összehasonlíthatóak az európai állapotokkal, és ahol nem feltétlenül szakemberek végzik a beavatkozást. Gondolom, ezekben az országokban más orvosi beavatkozás esetén is hasonló a helyzet.

Svédország egyébként az egyetlen eruópai ország, ahol törvény szabályozza a rituális körülmetélést. 2001 óta a beavatkozást kizírólag kórházban, altatás mellett végezheti orvos vagy kijelölt szakember. A törvény bevezetésekor a helyi iszlám és zsidó közösség hasonló vehemenciával reagált, mint a mostani németországi esetben. Időközben megbarátkoztak a szabályozással.

Németországban jelenleg ott tart a dolog, hogy a vita hevesen folyik, a politikusok pedig megígérték, hogy törvénybe foglalják a vallási alapú körülmetélés szabályait. A közhangulat inkább ellenez. A politikusok a vallásszabadságra hivatkozva a közhangulattal szemben eddig védték a dolgot. Mivel viszont a politikusok is látják, hogy a választópolgárok egy jelentős (valószínűleg jól behatárolható) része ellenez, egyre erősödik a politikusok körében is az ellenzők tárbora. Érdemes követni a fejleményeket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.