Turizmus, kicsit másképp

Az azeri gyilkos elbaltázott ügye kapcsán jutott eszembe, hogy a magyar kormány zsenialitásához még egy csipetnyit kell csupán hozzátenni, és feltaláltunk egy egészen újfajta turisztikai ágazatot: a gyilkolási turizmust…

Az azeri gyilkos elbaltázott ügye kapcsán jutott eszembe, hogy a magyar kormány zsenialitásához még egy csipetnyit kell csupán hozzátenni, és feltaláltunk egy egészen újfajta turisztikai ágazatot: a gyilkolási turizmust. Érdemes elgondolkozni az ebben rejlő lehetőségekben. A gyilkolási turizmus alapgondolata a következő:

  • Találj két nemzetet, amely között pattanásig feszült a viszony, de nem még állnak egymással nyílt háborúban
  • Különíts el egy területet saját országodban, ahol a két egymást gyűlölő nemzet fiai (vagy lányai) egymást meggyilkolhatják
  • A gyilkosokat saját országod hatóságai vegyék őrizetbe, ítéljék el, majd adják ki hazájuknak (szigorúan a törvények és egyéb formális szabályok szerint!)
  • A hazatért gyilkosokat saját országuk elnöke részesítse kegyelemben (szigorúan az ország törvényei szerint!)

Az eljárás a hatályos magyarországi jogszabályoknak, a strasbourgi Európai Egyezménynek, valamint egyéb érintett ország törvényeinek teljesmértékű betartásával történne, ahogy azt a gyakorlatban is demonstráltuk. Csupán arra kellene kérni az érintett országok elnökeit, hogy igérjék meg, nem részesítik kegyelemben a hazaérkező gyilkosokat. Pusztán a formalitás végett. Az ígéretet természetesen nem kellene betartani. De hát mit tegyünk, ha a szigorú nemzetközi szabályok megkívánják, hogy legalább egy hazug igéretet fel tudjunk mutatni? Minden egyes turista esetén hivatalosan tiltakoznánk is írásban, hogy nem értünk egyet a kegyelemben részesítéssel. Persze ezt a tiltakozást sem kellene komolyan venni, de a szabály, az szabály.

A kivitelezés során jól át kell gondolni, hogy a játékra elkülönített terület mekkora legyen. Elkülöníthetnénk például egy egész megyényi területet, és a jelentkezők napokig tartó bújkálós, levadászós játékban ölhetnék egymást. Kölcsönözhetének harcí járműveket, gránátvetőket, stb. Az egész nagyon hasonlítana a Battle Royale című regényre (gyengébbek kedvéért mondjuk a Hunger Games című filmre). Persze ezt rendkívül nehéz volna kivitelezhetni a területen lakók kitelepítésének szükségessége miatt, ezért lehet, hogy célravezetőbb egy franchise-ban működő hálózatot felépíteni és minden nagyvárosban csinálni egy néhány száz négyzetméteres sötét betonlabirintust. Valami hasonlót, mint amilyen a Nyugati Pályaudvar környékén található LaserGame nevű hely. A játékosok hozhatnának saját fegyvert, de természetesen a helyszínen is bérelhetnének ízlés szerint pisztolyt, puskát, esetleg baltát.

A gyors ügyintézést elősegítendő a kijáratnál bilincses rendőrök várnának, akik a turistákat a szomszéd helységben található rögtönítélő bíróságra kisérnék. Ott a turistáknak csupán alá kellene írni a már előnyomtatott vallomásokat: “Alulírott ________ kijelentem, hogy előre megfontolt, aljas szándékból megöltem az 1. sz. mellékletben felsorolt személyeket. Kérem, hogy számomra a legsúlyosabb ítéletet (éltefogytiglan) kiszabni szíveskedjenek.” Az ítélethirdetés végtelenített szalagról szólna, így a delikvens az ítéletet a vallomás aláírásának utolsó tollvonásakor már tudomásul is vette. A kegyelmezés ellen tiltakozó dokumentumot is a tűlélő játékosoknak adnánk át. Vigye haza ő, adja át elnökökének személyesen, hiszen amúgy is találkoznak a hazatérést követő ünnepségen, ahol például a kitűntetéseket átveszik a sikeres hazatérők.

Lehetne egy-egy elleni gyilkolászást rendezni vagy többfős csapatokat egymás ellen ereszteni. Különösen izgalmas volna egy többrésztvevős konfliktus feleit egy eseményen összehozni, mint például a délszláv háború idején a muzulmán, horvát és szerb kisebbség tagjait. Persze egy nyílt háború esetén nem működne a dolog olyan jól, mert a gyűlölködő feleknek nem kellene Magyarországra utazniuk, hogy gyilkolhassák egymást. De egy lappangó háborús helyzet vagy egy évtizedek óta elfojtott faji vagy nemzeti gyűlölködés esetén tömegesen jönnének az emberek, hogy igénybe vegyék eme csodálatos, a világon egyedülálló szolgáltatást.

Az üzleti modell részletes kidolgozásának csak a fantázia szab határt, következzen néhány inspiráló ötlet, amit a nyájas olvasó továbbszőhet.

Adja magát, hogy fizessen a turista. A minőségi szolgáltatásért – a gyilkoláshoz ideális környezet, fegyverek, gyilkolnivaló ellenfelek, stb. – minőségi árat lehetne kérni (15 fős csoporttól jelentős kedvezmény és egy ingyen balta). A gyilkolászást tévében is lehetne közvetíteni, a sugárzási jogokért súlyos pénzeket lehetne kérni. Ha megfelelő szintű márkává nőné ki magát a dolog, egy egész franchise cunamit lehetne idnítani: társasjáték, számítógépes játék, filmforgatási jogok, logos bögrék, kulcstartók, plüssalvós kabalafigurák (plüssfigura tépőzárral kezére rögzíthető véres plüssbaltával), stb. Érdemes egyébként a gyilkolási turizmus ötletét nemzetközi szinten levédeni. Előbb-utóbb más országok is ráébrednek majd, hogy milyen nagy üzlet rejlik benne és ők is meg akarják majd valósítani. Ha ügyesen levédjük, licencdíjat követelhetünk tőlük.

Különösen jótékony hatása volna egy ilyen programnak az országimázsépítés szempontjából. Külföldön vetített országimázs videókban a következő szöveggel lehetne hirdetni Magyarországot: “Ön nemzeti hős szeretne lenni? Netán etnikai tisztogatő? Vagy csak egyszerű utcai harcos? Látogassa meg Magyarországot, a gyilkolási turizmus felllegvárát, az országot, ahol az igazi hősök születnek!” Jelentősen nőne a politikailag instabil területekről érkező turisták száma (Balkán, Közel-Kelet, Kaukázus, Közep-Afrika), ami nagyot lendítene az amúgy is dübörgő magyar gazdaságon.

A gyilkolási turisták Magyarországra küldése – legalábbis a sikeres országok esetén – a turisták anyaországainak is érdeke volna. Néhány ország tehát kormányszinten is érdekelt volna a Magyarorszgra látogató turistáinak biztosított szolgáltatási színvonal emelésében, ezért támogatnának minket. Természetesen semmi sportszerűtlen dologra nem gondolok, csupán olyan apróságokra, mint olcsóbb fegyverbérlés, minden harmadik baltaélezés ingyenessé tétele, meg ilyesmik. Ellentételezésül gázt, olajat, egyéb energiahordozót kérhetnénk vagy azt, hogy vegyenek államkötvényt. Mivel azonban – ahogy a példákból is látható – részünkről csupán apró kényelmi szolgáltatásokról volna szó, lehet, hogy egy-egy igérettel is megelégednénk.

És mivel a “gyilkolási turizmus” nem hangzik valami jól, nevezhetnénk kicsit másképp. Mondjuk hívhatnánk úgy, hogy “unortodox turizmus”.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.