Balog rémet villant

A Szaniszló ügy jóvoltából egy pillanatra betekintést nyertünk az aktuális hatalom döntéshozatali mechanizmusaiba. A látvány ijesztő…

A Szaniszló fiaskóról nem megszólalni képtelenség. Az általam olvasott cikkek és blogbejegyzések Szaniszló szakmaiságára (pontosabban annak hiányára) és kirekesztő megnyilvánulásaira koncentrálnak, valamint arra, hogy más díjazottak hogyan vélekednek a történtekről. Szaniszló mondandójának értékét megítélni rendkívül egyszerű, csupán el kell olvasni cikkeit, meg kell nézni videóit.

Az esetnek azonban van egy sokkal szomorúbb olvasata. A díjat odaítélő Balog Zoltán miniszter úr jóvoltából ugyanis egy pillanatra betekintést nyertünk az aktuális hatalom döntéshozatali mechanizmusaiba. Az illetéktelen szemek elé terülő látvány pedig ijesztő.

Balog a következőket nyilatkozta:

“2013. március 15-e alkalmából egy újságírói szervezet javaslatára Táncsics Mihály-díjat adományoztam Szaniszló Ferenc újságírónak. Ezt a döntést úgy hoztam meg, hogy nem volt tudomásom […] az emberi méltóságot sértő nyilatkozatairól.”

A szöveg egy részét a tisztánlátás végett pontoztam ki. Ott ugyanis csupán egy a hibás döntést relativizálni próbáló mellébeszélés áll: “…a korábban komoly szakmai színvonalon dolgozó külpolitikai szerkesztő és újságíró elmúlt időszakban tett,…”. A színvonal megítélését az olvasóra bízom, az “elmúlt időszakban” pedig egy újabb tévedés vagy hazugság, ezt eldönteni nem tudom. Szaniszló ugyanis sok-sok éve ugyanazt és ugyanazon a színvonalon írja és mondja.

Ez a nyilatkozat az én olvasatomban a következőképpen értelmezhető:

“Kérem szépen, engem megkeresett egy csókos haverjának a barátja, hogy valami Szaniszló nevű embernek kellene egy Táncsics-díjat adni. Én meg felírtam a listára és odaítéltem neki. Fogalmam sem volt, hogy ki ez az ember, de hát tudják hogy van ez, egy ilyen udvarias kérést nem lehet elutasítani.”

Tekintsünk el attól, hogy Balog nem tudta ki ez az ember. Viszont még azt a fáradtságot se vette magának, hogy utána nézzen. Vagy mondjuk, hogy a titkárnőjének szóljon, nyomtasson már ki neki minden potenciális díjazottról egy Wikipedia bejegyzést meg néhány cikket, hogy este lefekvés előtt vagy a fürdőkádban ülve elolvashassa. Ki tudja, talán egy újságíró a díjátadás után az orra alá nyom egy mikrofont, és akkor nem sül fel. Vagy mert érdekli, hogy kik azok a menő újságírók, akiket díjazni fog.

De úgy látszik, ma Magyarországon a szakmaiságnak semmi nyoma nincsen. A teljesítmény, a minőség nem számít, csak az, hogy ki kinek a kicsodája. A döntéshozók pedig agyatlan droidok, akik úgy lavíroznak pozíciójuk érdekében, hogy próbálnak a csókos haverjának a barátjának a kedvében járni.

El lehet gondolkozni azon, hogy hova vezethet az, ha a kultúra világán túl a gazdaság, az oktatás, az egészségügy és sorolhatnánk még hogy mi minden más területén is hasonló emberek hoznak hasonló módon hasonló döntéseket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.