A taxis paradoxon

Nemrég Budapesten reptéri transzferre volt szükségem. Ismerőseim felhívták a figyelmem, hogy ne taxit hívjak, vannak reptéri transzferre specializálódott cégek, amelyek a taxi fix árának feléért kivisznek a reptérre. Kiválasztottam egyet a sok közül és rendeltem egy autót másnapra.

Korán reggel, nagy meglepetésemre, egy sárga rendszámú sárga taxi várt. Természetesen a tetőre szerelhető szabadjelző nélkül, amiből nyilvánvaló volt, hogy egy szabadidejében extra betevőért gályázó taxisofőrrel van dolgom.

Beszálltam, elindultunk, hosszú perceken át álmosan néztem a még alvó város tovasuhanó épületeit. Hogy történjen valami, gondoltam feldobok egy témát, amiről a sofőrnek biztos van véleménye. Felvetettem, hogy mivel én nagyon keveset taxizom, ezért az Uber téma engem személyesen nem érintett, de kíváncsi volnék, hogy neki, mint taxisofőrnek, mi a véleménye a közelmúltban történtekről.

Felháborodott, indulatos, szitokszavaktól sem mentes szidalomáradat volt a reakció, amiben viszont volt logikus érvelés is. Ennek lényege az volt, hogy van itten, kérem szépen, egy szabályozott piac, és akkor jönnek holmi csalók, akik kijátsszák eme szabályozott piac szabályait, és így, tisztességtelen módon hátrányt okoznak a tisztességes, szabályozott piac szabályait betartó szegény, szabályok béklyóiban senyvedő taxisoknak.

Hümmögtem egy kicsit, és bevallottam, hogy ebben bizony van valami. Miután lecsillapodott a szitokvihar, újra egy-két perc csenddel ajándékoztam meg magunkat. Egyrészt, hogy pihenjünk, másrészt, hogy következő kérdésem ne kapcsolódjék oly nyilvánvalóan az előzőhöz.

És mondja, az hogyan lehet, hogy most körülbelül a hivatalos taxi árának feléért visz ki engem a reptérre, kérdeztem rövid szusszanásunk után. Jaaaaaaa, hát most nem taxizunk! Ön most autót bérel sofőrrel, magyarázta az éppen maszekoló taxisofőr. Így nem vonatkoznak ránk a fix útdíjak. Széles mosoly jelezte a megcsillantott zsenialitás büszke örömét.

Aha, mormogtam. Értem. Átfutott az agyamon, hogy megkérdezzem, mi a véleménye arról, hogy tiltsák be az illegális tevékenységeket, de ezt a gondolatot inkább megtartottam magamnak. Ennyi paradoxon elég volt mára.