A túlkommercializált Skylanders Spyro’s Adventure

Plastik Józsi 39. Heti Meteor podcastja irányította a figyelmemet a Skylanders Cloud Patrol nevű iPhone játékra. Azon kívül, hogy a játék egy rendkívül klassz iPhone játék (bár a magyar App Store-ban sajnos nem listázzák, ennek ellenére több magyar júzer megtalálható a játék leaderbordjának top 100-as listájában) legfőbb célja valószínűleg az, hogy a figyelmet tovább terelje a tavaly ősszel megjelent Skylanders Spyro’s Adventure nevű játékkonzolos ill. számítógépes játékra.

Az én figyelmemet minden esetere sikerült felkelteni. Megnéztem a játék weboldalát, belenéztem néhány gameplay videóba, Spotify-on egy napig semmi más zenét nem hallgattam, csak a játék zenéjét, és próbáltam megérteni a játék mozgatórugóit. Megelőlegezem a konklúziót: egy rettentően szerethető és jól kitalált játék, amit imádnának a gyerekeim (no meg én). de tuti, hogy nem fogom megvenni.

A Skylanders Spyro’s Adventure egyértelműen a gyerekeket célozza meg. A játék alaptörténete szerint a Skylanderek boldogan éltek és varázserejükkel védték Skyland-et, míg a gonosz Chaos le nem győzte őket és el nem pusztította birodalmukat, majd lefagyasztott állapotban a Föld nevű bolygóra nem száműzte őket. Csak a játékos tudja a figurákat egy varázskapu segítségével visszaküldeni világukba, hogy azok megmentsék a Skylands birodalmat.

Itt kezdődik a játék zsenialitása. A játék az összes elterjedt konzolra (Wii, Xbox, Playstation) és számítógépes platformra (Windows és Mac OS X) megvásárolható. A “kezdő csomaggal” a játékon kívül három gumi figurát (a Földre került lefagyasztott Skylanderek) és egy varázskaput is kap a játékos. A varázskaput USB csatlakozón kersztül kell a konzolhoz vagy a számítógéphez csatlakoztatni. A játékban csak akkor jelenik meg egy figura, ha a megfelelő gumi figurát a varázskapura helyezzük. Az adott figura összes eredményét és a játék során szerzett képességeit is egy a gumi figurába rejtett kis chip tárolja. Mivel a kiegészítők plattformfüggetlenek, elképzelhető, hogy mondjuk egy Xbox-szal rendelkező játékos a saját figuráit elviszi egy Wii-vel rendelkező barátjához és együtt játszanak, mindenki a saját plattformján “felnevelt” megfelelő szintű figuráival. Hogy ez hogyan néz ki a gyakorlatban, azt a következő videó mutatja.

Bár az egész játékot végig lehet játszani a kezdő csomaggal együtt megvásárolt három figurával, a játék bizonyos mellékszálait csak bizonyos típusú figurákkal lehet lejátszani. Összesen 32 figura van a játékban. Továbbá a gumi figurákon túl beszerezhetőek olyan úgynevezett Adventure Pack-ok, amelyekben olyan kis szobrocskák vannak, amelyekkel új játékterületeket ill. egyéb a játékmenetet elősegítő segédeszközöket lehet felszabadítani.

Nem számoltam össze, hogy az alapcsomagban található figurákon túl összesen mennyi szobrocska szerezhető be, de ha a további 29 figurával és mondjuk négy háromelemes Adventure Pack-kal számolok, akkor több, mint 40 szobrocskát lehet kell a játék során megvenni, ha fullosra akarja valaki megcsinálni a játékot. Márpedig egy igazi gémer fullosra akarja.

Az Amazonon a figurákat egyenként kb. 10 euróért, hármas csomagban 20 euróért osztogatják. Az összes szobrocska beszerzésére így akár 300 eurót is elkölthet az akaratgyenge gémer vagy gémerpalánta szülője. Ezen a pénzen egy komplett konzolt lehet vásárolni. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy a koncepció kiagyalói tudták, hogy a játékot megvásárló szülök túlnyomó része nem fog utána járni annak, hogy hogyan is működik ez a gumi figurás móka. Ezeknek a szülőknek a fülét néhány játékperc eltelte után elkezdik majd a gyerekek rágni. Aztán szülinapra itt egy figura, névnapra ott egy Adventure Pack, és észre sem veszik, hogy egyetlen játékra kb. 300 eurót költöttek. Komolyan mondom, hihetetlenül zseniális.

Tehát, bár a kezdő csomag kb. 40 euróval egy nagyon kedvező árú játéknak tűnik, a fenti okok miatt a játékot nem veszem meg. Hamar baleknak érezném magamat. Végezetül pedig nagyon sajnálom, hogy egy alapvetően zseniális ötletet túlkommercializáltak.

Egyébként nem vagyok gémer.