A taxis paradoxon

Nemrég Budapesten reptéri transzferre volt szükségem. Ismerőseim felhívták a figyelmem, hogy ne taxit hívjak, vannak reptéri transzferre specializálódott cégek, amelyek a taxi fix árának feléért kivisznek a reptérre. Kiválasztottam egyet a sok közül és rendeltem egy autót másnapra.

Korán reggel, nagy meglepetésemre, egy sárga rendszámú sárga taxi várt. Természetesen a tetőre szerelhető szabadjelző nélkül, amiből nyilvánvaló volt, hogy egy szabadidejében extra betevőért gályázó taxisofőrrel van dolgom.

Beszálltam, elindultunk, hosszú perceken át álmosan néztem a még alvó város tovasuhanó épületeit. Hogy történjen valami, gondoltam feldobok egy témát, amiről a sofőrnek biztos van véleménye. Felvetettem, hogy mivel én nagyon keveset taxizom, ezért az Uber téma engem személyesen nem érintett, de kíváncsi volnék, hogy neki, mint taxisofőrnek, mi a véleménye a közelmúltban történtekről.

Felháborodott, indulatos, szitokszavaktól sem mentes szidalomáradat volt a reakció, amiben viszont volt logikus érvelés is. Ennek lényege az volt, hogy van itten, kérem szépen, egy szabályozott piac, és akkor jönnek holmi csalók, akik kijátsszák eme szabályozott piac szabályait, és így, tisztességtelen módon hátrányt okoznak a tisztességes, szabályozott piac szabályait betartó szegény, szabályok béklyóiban senyvedő taxisoknak.

Hümmögtem egy kicsit, és bevallottam, hogy ebben bizony van valami. Miután lecsillapodott a szitokvihar, újra egy-két perc csenddel ajándékoztam meg magunkat. Egyrészt, hogy pihenjünk, másrészt, hogy következő kérdésem ne kapcsolódjék oly nyilvánvalóan az előzőhöz.

És mondja, az hogyan lehet, hogy most körülbelül a hivatalos taxi árának feléért visz ki engem a reptérre, kérdeztem rövid szusszanásunk után. Jaaaaaaa, hát most nem taxizunk! Ön most autót bérel sofőrrel, magyarázta az éppen maszekoló taxisofőr. Így nem vonatkoznak ránk a fix útdíjak. Széles mosoly jelezte a megcsillantott zsenialitás büszke örömét.

Aha, mormogtam. Értem. Átfutott az agyamon, hogy megkérdezzem, mi a véleménye arról, hogy tiltsák be az illegális tevékenységeket, de ezt a gondolatot inkább megtartottam magamnak. Ennyi paradoxon elég volt mára.

Postai párbeszéd

Egy barátom postára ment illetékbélyeget venni. A következő párbeszéd zajlott közte és az ügyintéző hölgy között…

Egy barátom postára ment illetékbélyeget venni. A postás “kisasszony” egy bő ötvenes, elhízott, enyhén ápolatlan nő volt. Következő párbeszéd zajlott kettejük közt:

– Mennyi illetékbélyeget szeretne?
– 13600 Ft-ért.
– Milyen címletekben?
– Mindegy, de minél nagyobbakat, hogy ne kelljen annyit nyalni.
– shhh… (mély sóhaj) Nyalni senki nem szeret!
– Értem.

UPDATE: teljesen véletlenül a blog.hu-n egy mai, kapcsolódó témájú bélyeges posztba botlottam.

A trafiktörvény margójára

Nemcsak, hogy kilátszik a lóláb, hanem egy egész kibaszottul hatalmas ménes vágtat körbe-körbe a magyar dohánykiskereskedelem pusztáján…

Nemcsak, hogy kilátszik a lóláb, hanem egy egész, kibaszottul hatalmas ménes vágtat körbe-körbe a magyar dohánykiskereskedelem pusztáján és akkora port ver fel, hogy azt még a NASA nemzetközi űrállomásáról is látni lehet. A Következmények Nélküli Országban természetesen mindez következmények nélkül is marad. Szép fotókat csinálunk a porfelhőről, méltatlankodunk egyet, esetleg kettőt, majd megvesszük a következő karton cigarettát a sarki trafikban. Megemelt árréssel. Mások eközben elismerően egymásra kacsintanak. Jó mulatság, férfi munka volt. Mi legyen a következő nagy dobás?

Annyira arcátlan, annyira cinikus, annyira undorító, annyira morbid, hogy az már gyönyörűen zseniális, zseniálisan gyönyörű. Annyira magyar.

In dubio pro morio

Aki a farsangi időszakban a Rajnavidék környéként tartózkodik, ne viseljen drága nyakkendőt…

Aki a farsangi időszakban a Rajna-vidék környékén tartózkodik, ne viseljen drága nyakkendőt.

Van ugyanis egy mókás farsangi szokás, mely szerint a hamvazószerdát megelőző csütörtökön az asszonyok ollóval lenyisszanthatják az urak nyakkendőit. A karnevál németországi fellegváraiban (pl. Köln, Mainz vagy Düsseldorf) ezt a szokást az asszonyok komolyan is veszik, és bizony tényleg lenyisszantják a nyakkendőket. Olykor kártérítési per is lesz az esetből. A Rajna-vidéki bíróságok pedig a karneváli bolondoknak szoktak igazat adni. Szerintük az a férfi, aki ilyenkor nyakkendőt hord, ráutaló magatartásával beleegyezik, hogy nyakkendője ketté nyisszantassék. Kevésbé farsangbolond régiók bíróságai hajlamosak inkább a károsultnak igazat adni.

Szerintem itt a római jog egyik alaptételének analógiájára kellene ítélkezni: kétes esetben a bolond javára.

Így legyen ötösöm a lottón!

Október 4.-én az aznapi IMF sajtótájékoztató leiratát belinkelve a következőket írtam a Facebookon…

Október 4.-én az aznapi IMF sajtótájékoztató leiratát belinkelve a következőket írtam a Facebookon:

Szörcsölni hungary-ra, elolvasni, megjegyezni, és emlékezni, amikor néhány hét múlva jön a “mi harcoltunk körömszakadtáig, de a rohadt IMF miatt muszáj” duma.

Transcript of a Press Briefing by Gerry Rice, Director, External Relations Department, International Monetary Fund

Akinek nincs kedve klikkelni és szörcsölni, íme a lényeges mondat, amely Gerry Rice szájából annak a kérdésnek a megválaszolása után hangzik el, amelyben a kérdező aziránt érdeklődik, milyen pontok tisztázására kérte az IMF a magyar kormányt:

I will add that we are not advocating a tighter fiscal stance than the government’s current 2013 budget target, so there is no more austerity in our proposals, if you will. We are focusing on a balanced and sustainable package of measures.

És az angolul kevésbé tudók számára a mondat jelentése:

Hozzátenném, hogy mi nem javasolunk annál szigorúbb fiskális politikát, mint amilyet a kormány jelenlegi 2013-as költségvetése is megcéloz, tehát javaslataink nem tartalmaznak további megszorításokat, ha úgy tetszik.

Erre ma látom az Indexen, hogy nem kellett heteket várni, elég volt 5 nap.

Így legyen ötösöm a lottón!

A körülmetéléstől visszhangzik Németroszág

Németországban egy kölni tartományi bíróság kimondta: fiú gyermekek vallási okokból történő körülmetélése büntethető testi sértésnek minősül. Az ítélet után a németországi iszlám és zsidó közösség felzúdult, a politikusok és a jogalkotó lépéskényszerben. A minap a német állami televízió esti vitaműsorában heves diskurzus folyt a témáról. Szempontok, érvek és ellenérvek egy meglepően komplex témában.

Június végén a kölni tartományi bíróság azt az ítéletet hozta, hogy egy muzulmán kisfiú vallási okokból történő körülmetélése büntethető testi sértésnek minősül. Az indoklás szerint a beavatkozás visszafordíthatatlan változásokat okoz a gyermek testén, akinek egyébként a szabad vallásválasztáshoz való joga is sérül. A beavatkozást végző orvost azzal az indokkal felmentették, hogy tette végrahajtásakor nem tudhatott arról, hogy tilos, amit csinál. Ez az indoklás meglehetősen furcsa, hiszen a szabályok ismeretének hiánya köztudottan nem szokott felmentő érv lenni. Az ítélet minden esetre a jövőre vonatkozóan elég egyértelművé tett egy Németországban eddig szabályozatlan és ezáltal bizonytalan helyzetet az orvosok számára.

Az esetből úgy lett ügy, hogy néhány nappal azután, hogy a szülők kérésére egy orvos egy négyéves kisfiún elvégezete a beavatkozást, kismértékű vérzés lépett fel (az esetek kb. 6%-ban lépnek fel hasonló, kisebb komplikációk). Az anyuka az ambulanciára vitte a gyermeket, az ambulancia értesítette az ügyészséget a történtekről, az ügyészség pedig feljelentést tett.

Az ítélet után a németországi iszlám és zsidó közösség felzúdult. A német központi zsidótanács elnőke felszólította a parlamentet, hogy jogalkotói szerepében “védje meg a vallásszabadságot a támadások elől”. Különösen sértőnek vélte azt, hogy az ítélet a zsidókat olyan képben tűnteti fel, mintha tudatosan kárt tennének a gyerekekben, holott “a zsidó gyerekszeretet szinte legendás”. Ez a kijelentés egyébként jól példázza, hogy az azóta hatalmasra dagadt vitában hogyan mosódnak össze jogi, vallási, lélektani, morális, orvostudományi és politikai szempontok valamint sztereotípiák és előítéletek, ami a vitát rendkívül kuszává és nehézzé teszi.

Időközben a vita már arról szól, hogy mennyi vallásosságot tolerál egy liberális társadalom. A vita kimenetele európai szinten jelzés értékű lehet. Egy magyar ember számára talán kevésbé átérezhető a téma hordereje, mert Magyarország egy nagyobb nyugateurópai országhoz, mint pl. Németországhoz vagy Franciaországhoz képest nem mondható igazi multikulturális országnak. Magyarországon nem megszokott látvány a fejkendős muzulmán nő a metrón. Nem merül fel mindennapi prolémaként, hogy az osztályfőnöknő vajon hordhat-e kendőt vallási okokból az órán vagy sem.

A minap a német állami televízió esti vitaműsorában három hölgy és három úr diskurált a témáról:

  • A német központi zsidótanács elnöke (pro)
  • A török származású integrációs miniszternő, német szocialista párt (pro)
  • A muzulmán orvos, aki maga is végez rituális körülmetéléseket (pro)
  • Egy női genitális csonkítások ellen kűzdő szervezet magát katolikusnak valló alapító hölgye (kontra)
  • A magát kereszténynek valló orvos, aki csak akkor hajlandó metélni, ha az orvosilag indokolható (kontra)
  • A magát muzulmánnak valló török származású szociologusnő (kontra)

A hölgyek és urak minden aspektus minden érvét és ellenérvét felsorakoztatták és minden ismert mocskos érveléstechnikai trükkel éltek – akarva és valószínűleg akaratlanul is. Magam is elcsodálkoztam, hogy a téma milyen sokrétű és komplex. Az sem mindennapos élmény egy magyar ember számára, hogy az állami televízióban főműsoridőben értelmes vita folyik egy a társadalmat megosztó (többek között aktuálpolitikai) témában. Mindezt úgy, hogy látványosan ügyeltek arra, hogy lehetőleg minél több aspektusban is felvonultassanak pro és kontra érvelőket is.

Íme néhány szempont és érvrendszer.

A fiatal lányok jogaiért kűzdő hölgy egyik leleplezett, de mégis makacsul visszatérő technikája az volt, hogy a fiatal leányok klitoriszának eltávolítását és a fiúk hímvesszejének körülmetélését egymás mellé állította, és együttesen jelentette ki róluk, hogy barbár cselekedetek, amelyek mind testben mind lélekben megcsonkítják az áldozatokat. De lehet-e egy napon említeni a két beavatkozást? Egy jelentéktelen előbőrke eltávolítása egyenértékű-e a csikló eltávolításával? A két féle beavatkozás ugyanolyan következményekkel jár? Érzelmi szinten ez az érvrendszer hatásos tud lenni, de a beszélgetés során hamar hatástalanította a vallásos okokból történő körőlmetélést védő oldal.

Érdekes mellékszál, hogy az említett hölgy elmesélése szerint a szervezet 17 évvel ezelőtti bejegyzésénél az alapító okiratban azt rögzítették, hogy a társaság mind a lányok, mind a fiúk vallási genitális csonkítása ellen jött létre. A cégbíróság viszont visszadobta a kérelmet, mondván, a szervezet csak akkor lehet közhasznú szervezet, ha csak a lányok gentiális csonkítása ellen jön létre. Az indoklás szerint nem volna építő jellegű a népek közti megértés szempontjából, ha a fiúk vallási okokból történő körülmetélése ellen is harcolna egy közhasznú társaság. Így a fiús részt törölték az alapító okiratból.

A szociológus hölgy, aki könyvet is írt a témáról, egy saját rokonságában tapasztalt élmény drámai leírásával próbálta bizonyítani, milyen traumatikus esemény a körülmetélés a muzulmán kisfiúk számára (szemben a zsidó szokásokkal, ahol a születés utáni 8. napon történik a beavatkozás, az iszlám vallás szerint a fiú 8. életévének környékén történik a dolog, nyilvánosan, nagy ünnepség közepette). A mellette ülő miniszternő hívta fel a kedves nézők figyelmét, szakmailag nem feltétlenül helyes, amikor egy szociologus egy személyes családi élményt általánosít és ebből von le emberek tízmillióira vonatkozó következtetéseket. A miniszter asszony szerint egyetlen ismert eset sincsen, ahol egy muzulmán vagy zsidó férfi jelentkezett volna bármilyen fórumon vagy hatóságnál, hogy kérem, én lelkileg sérültem a körülmetélésem miatt. Az elnök úr sem tűnt sérültnek, erre célzott is. Ugyanakkor állítólag a női genitális csonkításon túlesett nők sem jelentkeznek később azzal, hogy traumatizálták őket. Valószínűsítem, számukra az a “normális”, hogy megszabadítják őket csiklójuktól. Hogy milyen életük lett volna a csonkítás nélkül, nem tudják. Gondolom, egy eunuch sem panaszkodik, hogy túl ritkán kanos.

Az is felmerülhet, hogy a gyermeknek fájdalmat okoz a beavatkozás, nem akarja azt. Döntse el tehát felnőtt korában, hogy akar-e élni a rituális körülmetélés lehetőségével vagy sem. Így önrendelkezési joga is érvényesülne. A másik oldal szerint egy oltás is fáj. Ha a gyermek dönthetne, nem oltatná be magát pl. kanyaró ellen sem. De egyébként egy keresztény gyermek sem dönthet arról, hogy mely felekezethez szeretne tartozni, vagy, hogy meg szeretne-e keresztelkedni vagy sem. Ennyit tehát az önrendelkezésről. Illetve még talán annyit, hogy a fülbevaló-belövéses csecsemő önrendelkezési jogával mi a helyzet? Egy keresztelőn persze nincs szerepe a szikének, de azért láttam én már kétségbeesetten sírni csecsemőt keresztelőn. És láthattam egy bejátszásban megszeppent, de bátor 8 éves kisfiút körülmetélés előtt, közben és után. A gyermeket az esemény után megkérdezték, hogy ő is körülmetélteti-e majd a gyerekeit. Persze, válaszolta. A riporter miértjére egyszerű volt a válasz: “Én is körül vagyok metélve. Ha a gyermekeim nem lennének, az elég nevetséges volna.”

Hogyan viszonyul egymáshoz a szülők vallásszabadsághoz való joga és a gyermek épségéhez való joga? Ha az ügy szemszögéből nézzük, sokan azt mondják, hogy a szülők vallásszabadsághoz való joga a gyermek épségéhez való joga felett áll. Bár már a német igazságszolgáltatás is olykor szélsőségekbe hajlik, ha a vallásszabadságról van szó. Elhangzott, hogy a német igazságszolgáltatási gyakorlatban van ítélet, amely egy muzulmán férjnek a vallási szabadságra való hivatkozással megengedte a feleség testi fenyítését. E szerint a német igazságszolgáltatásban lassan az iszlám vallási törvények érvényesülnek az alapjogok felett. A gyermek épségéhez való joga olyan erős, hogy a német törvények szigorú szabályai szerint a szülőnek még a nevelési célzatú nyakleves is szigorúan tilos. Ha pofon tekintetében a gyermek testi épséghez való joga a szülők neveléshez való joga felett áll, akkor állhat-e a szülők szabad vallásgyakorlásához való joga a gyermek testi épséghez való joga felett? Nem könnyű kérdés.

Az orvosok is fel tudtak sorakoztatni mindkét oldalon racionális érveket, és mosták is össze-vissza a szempontokat, ahol tudták. Az ellenző orvos elmondta, hogy ő arra tett fogadalmat, hogy a páciensek gyógyulása érdekében cselekszik. A rituális körülmetélésnek szerinte semmilyen egészségügyi indoka nincsen, tehát nem hajlandó azt elvégezni. Ez logikailag majdnem kerek, csak hát összemossa az orvosi szempontot a vallásival. Az, hogy ő nem hajlandó az általa orvosként feleslegesnek tartott beavatkozást elvégezni, semmit nem mond arról, hogy vallási szempontbóol hogyan áll a témához. A körülmetélés mellet szóló érvként különböző állítólagos pozitív orvosi hatások mellet olyan ugandai és kenyai statisztikákat hoztak fel, amelyek bizonyítják, hogy a körülmetélés szignifikánsan csökkenti a HIV virus terjedésének esélyét. Egy bejátszásban elhangzott, hogy a WHO 2007-ben javasolta is a férfiak körülmetélését. Az apró csúsztatásra a kontra véleményen lévő orvos mutatott rá. Az ajánlás olyan afrikai körülmények esetén hatásos, ahol a HIV fertőzöttség mértéke magas (bizonyos afrikai országokban a nők körében 75% körül van) és az általános higiéniai színvonal rendkívül alacsony. A WHO ajánlása is kizárólag a szaharától délre található afrikai országokra vonatkozik, európára értelmezhetetlen és értelmetlen is volna.

Felmerült továbbá, hogy nem lehetne-e változtatni a vallási szokásokon? Ez azon pro érv kiküszöbölését célozta, mely szerint “azért csináljuk, mert a vallásunk megköveteli”. Ez egyébként a pro oldal egyik gyenge pontjának bizonyult. Tudományosan elfogadható racionális érvet nem igazán tudott felhozni a fiú gyermekek körülmetélése mellett. Az egyetlen szilárd érv, hogy vallási szertartás, több ezer éve így csináljuk, kultúránk, identitásunk része. Ez viszont elég erős érv, ha elfogadjuk hogy spirituális alapon vannak az embernek bizonyos kötelezettségei, vannak vallási alapú társadalmi elvárások, amiket nem kérdőjelezünk meg. Ha. De hát ebből fakad a vita, ugyebár. A mókás ellenérv szerint akkor a karácsonyt is érdemes lenne átütemezni nyárra, mert akkor mondjuk kellemesebb az időjárás. A pro tábor szerint továbbá a vallási rituálékat az örökkévalóságra találták ki. Ez azért szintén túlzás. Nem nagy túlzás, de az. A vallások és szokások is változnak idővel, ezt mi is tapasztaljuk pl. karácsony kapcsán, ami valószínűleg nem ugyanaz az ünnep, mint mondjuk 100, 50 vagy akár 10 éve volt. De a változás valóban nem úgy megy végbe, hogy tegnap még nyisszantottunk, holnap már nem, mert beláttuk, hogy felesleges.

Érdekes módon izraelben is vannak a körülmetélést ellenző hangok. Ez viszont állítólag egy elenyésző kissebbség. Trollok pedig mindenhol vannak, ezt tudjuk. Az ellenérv úgy hangzott, miszerint Németországban is vannak UFÓ-hívő emberek, mésem aggatják teli az országot földönkívülieket üdvözlő plakátokkal. Az pedig, hogy egy zsidó vagy muzulmán hívő ember megtagad egy a vallása által megkövetelt szokást vagy rituálét, teljesen más, mint amikor egy törvény tiltja a szokás vagy rituálé gyakorlását.

Azt mindkét fél belátta, hogy egy általános tiltással csak azt érnék el, hogy a körülmetéléseket illegálisan vagy külföldön végeznék, aminek végülis az érintett gyermekek látnák a kárárt. Apropó szakértelem hiánya: a kontra oldal egyik érve, hogy bizony, halálos kimenetelű komplikációk is előfordulnak. Legutóbb Norvégiában halt meg egy csecsemő a körőlmetélés utáni komplikációk következtében. Az egyik orvos szájából hangzott el egy statisztika, mely szerint az USA-ban 500 ezer körülmetélésre esik egy haláleset. Hogy ez sok vagy kevés, nem tudom megítélni. Minden orvosi beavatkozás esetén vannak “balesetek”, egy mellplasztikának is vannak kockázatai, de összehasonlíító számok más típusú beavatkozásokról sajnos nem hangzottak el. Halálos kimenetelű komplikációk nagyobb arányban olyan országokban történnek, ahol a higiéniai állapotok nem összehasonlíthatóak az európai állapotokkal, és ahol nem feltétlenül szakemberek végzik a beavatkozást. Gondolom, ezekben az országokban más orvosi beavatkozás esetén is hasonló a helyzet.

Svédország egyébként az egyetlen eruópai ország, ahol törvény szabályozza a rituális körülmetélést. 2001 óta a beavatkozást kizírólag kórházban, altatás mellett végezheti orvos vagy kijelölt szakember. A törvény bevezetésekor a helyi iszlám és zsidó közösség hasonló vehemenciával reagált, mint a mostani németországi esetben. Időközben megbarátkoztak a szabályozással.

Németországban jelenleg ott tart a dolog, hogy a vita hevesen folyik, a politikusok pedig megígérték, hogy törvénybe foglalják a vallási alapú körülmetélés szabályait. A közhangulat inkább ellenez. A politikusok a vallásszabadságra hivatkozva a közhangulattal szemben eddig védték a dolgot. Mivel viszont a politikusok is látják, hogy a választópolgárok egy jelentős (valószínűleg jól behatárolható) része ellenez, egyre erősödik a politikusok körében is az ellenzők tárbora. Érdemes követni a fejleményeket.

Tiszta Mexikó!

Böngészgetek az Indexen és egymás után elolvasok látszólag két egymástól teljesen független cikket. Aztán összeáll a rím…

Böngészgetek az Indexen és egymás után elolvasok látszólag két egymástól teljesen független cikket. Aztán hirtelen összeáll a rím.

Az egyik arról szól, hogy egy mexikói székhelyű cég hogyan húz csőbe egy csomó magyar céget.

Több ezer céget, köztük több száz magyar vállalkozást is rászedett az Expo-Guide, amely első ránézésre ingyenes megjelenési ajánlatokat tesz különböző, szakmai kiállításokon szereplő vállalatoknak. Az apró betűs részben azonban 1181 eurós (nagyjából 330 000 forintos) éves díj és három évre szóló szerződés szerepel. […] Hogy hány magyar cégnek küldözget fizetési felszólításokat az Expo-Guide és hányan fizettek már eddig, pontosan nem tudni, a cég ugyanis megkeresésünkre nem reagált. Úgy tudjuk volt, aki az ügyben már a Gazdasági Versenyhivatalhoz is fordult.

A másik arról szól, hogy miként vélekedett Budai Gyula a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára a Csongrád megyei gazdakörök fórumán a Gazdasági Versenyhivatal dinnyekartell-vizsgálatáról.

„Igen, kartelleztünk, a magyar termelők érdekében. […] A Gazdasági Versenyhivatal is azt mondta, hogy én kartellezek. Igen? És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a minisztériummal? Vagy a kormánnyal?”

Szinte látom magam előtt, amint az Expo-Guide tulajdonosa olvassa a híreket az Indexen. Valami ilyesmit gondolhat magában:

„Igen, átbasztam egy csomó magyar céget. Néhányan közülük a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordultak. Igen? És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a mexikói Expo-Guide-dal? Vagy a mexikói kormánnyal?”

Hív a hegy! – Az erlangeni Bergkirchweih

Minden évben a pünkösd előtti hét csütörtökén Erlangenben egy gigantikus sörorgia kezdődik: a Bergkirchweih. Vagy ahogy a helyiek egyszerűen hívják: a Berg. A belváros északi szélén található helyi “Rózsadombon”, a Várhegyen (Burgberg) az An den Kellern (a pincéknél) nevű utca egy kb. egy kilométeres szakasza néhány napra Európa legnagyobb sörkertjévé válik.

Fontos hét ez egy erlangeni életében. Minden évben a pünkösd előtti hét csütörtökén Erlangenben egy gigantikus sörfesztivál kezdődik: a Bergkirchweih. Vagy ahogy a helyiek egyszerűen hívják: a Berg. A belváros északi szélén található helyi “Rózsadombon”, a Várhegyen (Burgberg) az An den Kellern (a pincéknél) nevű utca egy kb. egy kilométeres szakasza néhány napra Európa legnagyobb sörkertjévé válik. 15 sörpince reggeltől este tizenegyig folyamatosan méri a mérhetetlen mennyiségű sört. A sörmérés egysége egyébként a Maß (ejtsd: mássz), ami az egy literes korsó neve. Aki fél literes korsót kér, azt bolondnak nézik.

Az esemény fontosságát és jelentőségét jelzi, hogy az első napon 17:00 órakor személyesen a főpolgármester csapolja meg az első hordót.

…és személyesen önti az őrjöngő fiatalok fejére.

Az éjjel-nappal tartó ivászat a következő hét utáni hét hétfőig, tehát még további tizenkét napig tart.

Erlangen százezer fős város, és ez idő alatt kb. egymillió ember fordul meg benne. Ez a lakosság tízszerese! Összehasonlításként, a híres müncheni Oktoberfest legutóbb kb. 7 millió látogatót csalogatott 17 nap alatt az 1,3 milliós Münchenbe. Az egy főre jutó napi látogatók tekintetében a Berg kenterbe veri az Oktoberfestet.

A várost ellepik a bajor népi viseletbe, az úgynevezett dirndlbe öltözött lányok, asszonyok és a bőrnadrágos fiúk, férfiak. Nem ritka, hogy kisgyerekestül a komplett család népviseletet ölt.

Napközben vurstli, evészet, ivászat, este sramli zene, evészet, ivászat. A hangulat leírhatatlan. Az több, mint egy hétig tartó esemény annyira hatással van a város életére, hogy 1999-ig az erlangeni egyetemen tanításmentes hét volt a pünkösd utáni hét, a diákok ugyanis ezen a héten teljesen használhatatlanok. Az említett évben a formálisan engedélyezett lazulást megszüntették, de a gyakorlatban nem hiszem, hogy sok minden változott volna. Az időjárás mellékes dolog, az embereket az eső sem nagyon érdekli, megoldják:

Mivel a környék autóval az esemény ideje alatt megközelíthetetlen, a szomjas népség a németek kedvenc járgányával, biciklivel érkezik. A biciklitároló mellett hatalmas molino hirdeti: “Istentisztelet a hegyen az Erich pincénél június 3.-n 9:00 órakor.”

Este tetőfokára hág a hangulat. Idén a szervezők megkérték a zenekarokat, hogy több szünetet tartsanak, hogy oszoljon a tömeg, mert egyébként este nyolc után szó szerint moccanni sem lehet. A hegyen található sörpincék este tizenegykor zárnak, de a város szórakozóhelyein a buli természetesen minden esete folytatódik. A nappali hangulatot talán közvetíteni tudja a következő videó (pünkösd hétfő dél körül):

A BKV outingolja magát

Bócsa Viktor buszvezetőt kirúgták a BKV-tól, mert a vezetés közben szórakoztatta az utasait. Kurvára kibaszottul mélységesen felháborodtam…

Bócsa Viktor buszvezetőt kirúgták a BKV-tól, mert a vezetés közben szórakoztatta az utasait. Történt ez, miután az ATV-n megjelent egy róla szóló riport.

Kurvára kibaszottul mélységesen felháborodtam. De nem azon, hogy ez történt. Mert ha csupán ez történt volna, egy kicsit biggyesztettem volna, elkönyveltem volna magamban a BKV-vezetést idiótának és továbbléptem volna.

Viszont a hírt leközlő BKV-figyelő április 13.-i bejegyzésében egy másik BKV sofőrről olvashatunk, Kunics Zoltánról. Az ő háta egy lyukas üzemanyagtartályt ábrázoló fotón szerepelt egy korábbi blogbejegyzésben. Zoltán annyira bepöccent ezen, hogy zsidózva, buzizva ad hangot sértettségének. Névvel, büszkén vállalva ideológiáit. Amikor például kérdőre vonják, hogy miért zsidózta le a fotóst, azzal vág vissza, hogy “Embernek mégsem nevezhettem, meg a barátait.” Ide a rozsdás bökőt, hogy Kunics Zoltán még ma is a BKV-nál dolgozik.

Tisztelt BKV vezetőség, gratulálok! Rettentően érthető módon tudatják utasaikkal értékrendjüket.

UPDATE: Időközben észbe kapott a BKV. Mégsem tök hülyék, vagy beijedtek a mémcunami gondolatától. Persze még mindig kíváncsi volnék, hogy milyen következményekkel jár majd Viktor és Zoltán számára a nyilvános viccelődés ill. a nyilvános zsidózás-buzizás.

A mai napon a sajtóban híre ment annak, hogy a BKV kirúgta az ATV-nek nyilatkozó, a 105-ös buszon a megállók nevét viccesen közlő járművezetőt. Kétségtelen tény, hogy a mai hírekbe került buszvezető hétfőn engedély nélkül és a BKV belső szabályait megszegve nyilatkozott az ATV híradójának. Ezzel együtt a járművezető elbocsátása túlzó és indokolatlan mértékű munkáltatói intézkedés lenne, ezzel személy szerint nem tudok egyetérteni és ilyen intézkedésre nem is kerülhet sor.
A BKV közérdeklődésre számot tartó járművezetői eddig és a jövőben nyilatkozhatnak, ha erre a sajtó képviselője vagy a dolgozó engedélyt kér, azonban engedély nélkül – ahogy bármely más cég esetében sem – a dolgozók a munkáltatójuk ügyeiről nem nyilatkozhatnak. A BKV tudtával és jóváhagyásával a sajtó által bemutatott érdekes dolgozókra több példát láthattunk az elmúlt időszakban: akár a 16-os buszon hasonló bemondásai miatt érdeklődésre számot tartó járművezető esetére, akár nemrég az egyik bulvárlap által feldolgozott afrikai származású járművezető esetére gondolunk. A járművezetőt a szabályok betartására felhívja a munkáltatója, de munkájára számítok és számít a BKV, elbocsátására nem kerül sor, a szabályok betartása azonban mindannyiunk, minden munkavállaló kötelessége.

Vitézy Dávid
vezérigazgató
BKK

Mérget vehetsz rá

Honnan ered a “mérget vehetsz rá” kifejezés? Olvasd el a bejegyzést, és megtudod.

Ma valami kapcsán kíváncsi lettem, hogy honnan ered a “mérget vehetsz rá” kifejezés. Próbáltam guglizni, de nem találtam semmi használhatót. Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet arra, hogy a német “darauf kannst du Gift nehmen” kifejezésre keresve a válasz könnyedén megtalálható.

A kifejezés az egyházi igazságtétel egy középkorban alkalmazott formájára utal. A vádlottnak vagy elítéltnek mérget kellett innia, esetleg egy mérgezett darab kenyeret kellett ennie. Amennyiben az igazság – és ezzel isten – az ő oldalán állt, túlélte a próbát, ellenkező esetben pedig bizonyosságot nyert, hogy jogos volt a vád. Gondolom, az esetek túlnyomó többségében az egyháznak lett igaza.

Jelentése tehát nagyjából az, hogy annyira biztos vagyok állításom igazában, hogy az szerintem még a méregpróbát is kiállnám.

Felfedeztem továbbá egy érdekes apró részletet a használatban: amikor bizonytalanok vagyunk valamiben, akkor azt mondjuk, “nem vennék mérget rá” (én), ha viszont biztosak vagyunk magunkban, azt mondjuk “mérget vehetsz rá” (te). Micsoda különbség! Ha valaki belepusztul, az tuti nem mi leszünk.

Az alábbi Monty-Python filmrészlethez hasonlóan az eljárás egyébként a maga logikai rendszerében teljesen ésszerű. A fogalom a jelenet alapján hangozhatna akár úgy is, hogy “mérlegbe szállhatnál egy kacsával”.