Postai párbeszéd

Egy barátom postára ment illetékbélyeget venni. A következő párbeszéd zajlott közte és az ügyintéző hölgy között…

Egy barátom postára ment illetékbélyeget venni. A postás “kisasszony” egy bő ötvenes, elhízott, enyhén ápolatlan nő volt. Következő párbeszéd zajlott kettejük közt:

– Mennyi illetékbélyeget szeretne?
– 13600 Ft-ért.
– Milyen címletekben?
– Mindegy, de minél nagyobbakat, hogy ne kelljen annyit nyalni.
– shhh… (mély sóhaj) Nyalni senki nem szeret!
– Értem.

UPDATE: teljesen véletlenül a blog.hu-n egy mai, kapcsolódó témájú bélyeges posztba botlottam.

Még

A Kúria elnöke, Darák Péter a pontatlanul reagált Orbán Viktor hétfői felszólalására.

A Kúria elnöke, Darák Péter a következőképpen reagált Orbán Viktor hétfői felszólalására, amelyben Orbán kritizálta a bíróság egyik döntését:

“Az Alaptörvény úgy rendelkezik, hogy a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.”

Darák Péter pontatlanul fogalmazott. A következő mondat lett volna helytálló:

“Az Alaptörvény még úgy rendelkezik, hogy a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.”

Turizmus, kicsit másképp

Az azeri gyilkos elbaltázott ügye kapcsán jutott eszembe, hogy a magyar kormány zsenialitásához még egy csipetnyit kell csupán hozzátenni, és feltaláltunk egy egészen újfajta turisztikai ágazatot: a gyilkolási turizmust…

Az azeri gyilkos elbaltázott ügye kapcsán jutott eszembe, hogy a magyar kormány zsenialitásához még egy csipetnyit kell csupán hozzátenni, és feltaláltunk egy egészen újfajta turisztikai ágazatot: a gyilkolási turizmust. Érdemes elgondolkozni az ebben rejlő lehetőségekben. A gyilkolási turizmus alapgondolata a következő:

  • Találj két nemzetet, amely között pattanásig feszült a viszony, de nem még állnak egymással nyílt háborúban
  • Különíts el egy területet saját országodban, ahol a két egymást gyűlölő nemzet fiai (vagy lányai) egymást meggyilkolhatják
  • A gyilkosokat saját országod hatóságai vegyék őrizetbe, ítéljék el, majd adják ki hazájuknak (szigorúan a törvények és egyéb formális szabályok szerint!)
  • A hazatért gyilkosokat saját országuk elnöke részesítse kegyelemben (szigorúan az ország törvényei szerint!)

Az eljárás a hatályos magyarországi jogszabályoknak, a strasbourgi Európai Egyezménynek, valamint egyéb érintett ország törvényeinek teljesmértékű betartásával történne, ahogy azt a gyakorlatban is demonstráltuk. Csupán arra kellene kérni az érintett országok elnökeit, hogy igérjék meg, nem részesítik kegyelemben a hazaérkező gyilkosokat. Pusztán a formalitás végett. Az ígéretet természetesen nem kellene betartani. De hát mit tegyünk, ha a szigorú nemzetközi szabályok megkívánják, hogy legalább egy hazug igéretet fel tudjunk mutatni? Minden egyes turista esetén hivatalosan tiltakoznánk is írásban, hogy nem értünk egyet a kegyelemben részesítéssel. Persze ezt a tiltakozást sem kellene komolyan venni, de a szabály, az szabály.

A kivitelezés során jól át kell gondolni, hogy a játékra elkülönített terület mekkora legyen. Elkülöníthetnénk például egy egész megyényi területet, és a jelentkezők napokig tartó bújkálós, levadászós játékban ölhetnék egymást. Kölcsönözhetének harcí járműveket, gránátvetőket, stb. Az egész nagyon hasonlítana a Battle Royale című regényre (gyengébbek kedvéért mondjuk a Hunger Games című filmre). Persze ezt rendkívül nehéz volna kivitelezhetni a területen lakók kitelepítésének szükségessége miatt, ezért lehet, hogy célravezetőbb egy franchise-ban működő hálózatot felépíteni és minden nagyvárosban csinálni egy néhány száz négyzetméteres sötét betonlabirintust. Valami hasonlót, mint amilyen a Nyugati Pályaudvar környékén található LaserGame nevű hely. A játékosok hozhatnának saját fegyvert, de természetesen a helyszínen is bérelhetnének ízlés szerint pisztolyt, puskát, esetleg baltát.

A gyors ügyintézést elősegítendő a kijáratnál bilincses rendőrök várnának, akik a turistákat a szomszéd helységben található rögtönítélő bíróságra kisérnék. Ott a turistáknak csupán alá kellene írni a már előnyomtatott vallomásokat: “Alulírott ________ kijelentem, hogy előre megfontolt, aljas szándékból megöltem az 1. sz. mellékletben felsorolt személyeket. Kérem, hogy számomra a legsúlyosabb ítéletet (éltefogytiglan) kiszabni szíveskedjenek.” Az ítélethirdetés végtelenített szalagról szólna, így a delikvens az ítéletet a vallomás aláírásának utolsó tollvonásakor már tudomásul is vette. A kegyelmezés ellen tiltakozó dokumentumot is a tűlélő játékosoknak adnánk át. Vigye haza ő, adja át elnökökének személyesen, hiszen amúgy is találkoznak a hazatérést követő ünnepségen, ahol például a kitűntetéseket átveszik a sikeres hazatérők.

Lehetne egy-egy elleni gyilkolászást rendezni vagy többfős csapatokat egymás ellen ereszteni. Különösen izgalmas volna egy többrésztvevős konfliktus feleit egy eseményen összehozni, mint például a délszláv háború idején a muzulmán, horvát és szerb kisebbség tagjait. Persze egy nyílt háború esetén nem működne a dolog olyan jól, mert a gyűlölködő feleknek nem kellene Magyarországra utazniuk, hogy gyilkolhassák egymást. De egy lappangó háborús helyzet vagy egy évtizedek óta elfojtott faji vagy nemzeti gyűlölködés esetén tömegesen jönnének az emberek, hogy igénybe vegyék eme csodálatos, a világon egyedülálló szolgáltatást.

Az üzleti modell részletes kidolgozásának csak a fantázia szab határt, következzen néhány inspiráló ötlet, amit a nyájas olvasó továbbszőhet.

Adja magát, hogy fizessen a turista. A minőségi szolgáltatásért – a gyilkoláshoz ideális környezet, fegyverek, gyilkolnivaló ellenfelek, stb. – minőségi árat lehetne kérni (15 fős csoporttól jelentős kedvezmény és egy ingyen balta). A gyilkolászást tévében is lehetne közvetíteni, a sugárzási jogokért súlyos pénzeket lehetne kérni. Ha megfelelő szintű márkává nőné ki magát a dolog, egy egész franchise cunamit lehetne idnítani: társasjáték, számítógépes játék, filmforgatási jogok, logos bögrék, kulcstartók, plüssalvós kabalafigurák (plüssfigura tépőzárral kezére rögzíthető véres plüssbaltával), stb. Érdemes egyébként a gyilkolási turizmus ötletét nemzetközi szinten levédeni. Előbb-utóbb más országok is ráébrednek majd, hogy milyen nagy üzlet rejlik benne és ők is meg akarják majd valósítani. Ha ügyesen levédjük, licencdíjat követelhetünk tőlük.

Különösen jótékony hatása volna egy ilyen programnak az országimázsépítés szempontjából. Külföldön vetített országimázs videókban a következő szöveggel lehetne hirdetni Magyarországot: “Ön nemzeti hős szeretne lenni? Netán etnikai tisztogatő? Vagy csak egyszerű utcai harcos? Látogassa meg Magyarországot, a gyilkolási turizmus felllegvárát, az országot, ahol az igazi hősök születnek!” Jelentősen nőne a politikailag instabil területekről érkező turisták száma (Balkán, Közel-Kelet, Kaukázus, Közep-Afrika), ami nagyot lendítene az amúgy is dübörgő magyar gazdaságon.

A gyilkolási turisták Magyarországra küldése – legalábbis a sikeres országok esetén – a turisták anyaországainak is érdeke volna. Néhány ország tehát kormányszinten is érdekelt volna a Magyarorszgra látogató turistáinak biztosított szolgáltatási színvonal emelésében, ezért támogatnának minket. Természetesen semmi sportszerűtlen dologra nem gondolok, csupán olyan apróságokra, mint olcsóbb fegyverbérlés, minden harmadik baltaélezés ingyenessé tétele, meg ilyesmik. Ellentételezésül gázt, olajat, egyéb energiahordozót kérhetnénk vagy azt, hogy vegyenek államkötvényt. Mivel azonban – ahogy a példákból is látható – részünkről csupán apró kényelmi szolgáltatásokról volna szó, lehet, hogy egy-egy igérettel is megelégednénk.

És mivel a “gyilkolási turizmus” nem hangzik valami jól, nevezhetnénk kicsit másképp. Mondjuk hívhatnánk úgy, hogy “unortodox turizmus”.

Tiszta Mexikó!

Böngészgetek az Indexen és egymás után elolvasok látszólag két egymástól teljesen független cikket. Aztán összeáll a rím…

Böngészgetek az Indexen és egymás után elolvasok látszólag két egymástól teljesen független cikket. Aztán hirtelen összeáll a rím.

Az egyik arról szól, hogy egy mexikói székhelyű cég hogyan húz csőbe egy csomó magyar céget.

Több ezer céget, köztük több száz magyar vállalkozást is rászedett az Expo-Guide, amely első ránézésre ingyenes megjelenési ajánlatokat tesz különböző, szakmai kiállításokon szereplő vállalatoknak. Az apró betűs részben azonban 1181 eurós (nagyjából 330 000 forintos) éves díj és három évre szóló szerződés szerepel. […] Hogy hány magyar cégnek küldözget fizetési felszólításokat az Expo-Guide és hányan fizettek már eddig, pontosan nem tudni, a cég ugyanis megkeresésünkre nem reagált. Úgy tudjuk volt, aki az ügyben már a Gazdasági Versenyhivatalhoz is fordult.

A másik arról szól, hogy miként vélekedett Budai Gyula a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára a Csongrád megyei gazdakörök fórumán a Gazdasági Versenyhivatal dinnyekartell-vizsgálatáról.

„Igen, kartelleztünk, a magyar termelők érdekében. […] A Gazdasági Versenyhivatal is azt mondta, hogy én kartellezek. Igen? És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a minisztériummal? Vagy a kormánnyal?”

Szinte látom magam előtt, amint az Expo-Guide tulajdonosa olvassa a híreket az Indexen. Valami ilyesmit gondolhat magában:

„Igen, átbasztam egy csomó magyar céget. Néhányan közülük a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordultak. Igen? És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a mexikói Expo-Guide-dal? Vagy a mexikói kormánnyal?”

Retina tévé

Tessék kérem megkapaszkodni, mert rájöttem, hogy mindenkinek van otthon egy Retina Display-es tévéje…

Ami Retina Display kijelzővel rendelkezik, az “resolutionary”. Az Apple itt főleg az iPhone 4-re és az új iPadre gondol. Aki nem tudná, hogy mitől “retina” a Retina Display, annak jöjjön egy kis rendkívül egyszerű geometria egy csipetnyi orvostudománnyal.

Az, hogy egy tárgyat milyen szögben látunk, az a tárgy nagyságától és a tárgynak a szemtől való távolságától függ. Minél kisebb a tárgy és minél nagyobb a távolság, annál kisebb szögben látjuk. Amennyiben egy képernyő sok kis pixelből van összerakva, úgy a pixelek is egy bizonyos szögben látszanak. Van egy határ, amely szög alatt a szem már nem képes megkülönböztetni ezeket a pixeleket. Azt a kijelzőt, amelynek pixelei szokásos nézési távolságból tekintve eme határ alatti szögben látszanak, az Apple Retina Display-nek nevezi. Egy ilyen képernyőn elvileg nem látunk “szőrös” vonalakat, egybefüggő, éles kontúrokat látunk csupán.

Tessék kérem megkapaszkodni, mert rájöttem, hogy mindenkinek van otthon egy Retina Display-es tévéje. Nekem speciel egy ősrégi, 66 cm képátlójú, klasszikus csöves, Philips 28PT5007 típusú monstrumom van. Kiszámoltam. hogy amennyiben – mint ahogy általában a fotelben ülök – három és fél méterről nézem az 576 képsorral rendelkező 42 cm magas képernyőt, úgy a tévé képpontjait 11,9 ezred fokban látom. Amikor az iPhone-omra tekintek 35 cm távolságból, úgy annak pixeleit 12,8 ezred fokban látom. Tehát a televízió képpontjait kisebb szögben látom, mint az iPhone Retina kijelzőjén találhatóakat.

Retina tévém van. Resolutionary!

Szerencsétlen Magyar Posta

Húsvétkor Magyarországon jártam, és apósom kérésére feladtam egy sárga csekket a postán. Ekkor láttam először egy a SzerenCSEKK akciót hirdető plakátot…

Húsvétkor Magyarországon jártam, és apósom kérésére feladtam egy sárga csekket a postán. Ekkor láttam először egy a SzerenCSEKK akciót hirdető plakátot. Nem akartam elhinni, hogy ez az, aminek első ránézésre látszik. Amikor minden értelmes ember pénzügyeit egyre inkább úgy próbálja intézni, hogy tranzakciói lehetőleg készpénz- és papírmunkamentesek legyenek, akkor jön a Magyar Posta, és ahelyett, hogy okítaná a sárgacsekkes népeket (mint pl. apósomat), hogy a 21. század már előrukkolt néhány hatékonyabb módszerrel fizetési tranzakciók lebonyolítására, elkezdi ezt a pattintott kőkorszaki (vagy inkább tépett papírkorszaki) módszert népszerűsíteni. Hogy Besenyő Pista bácsi szavaival éljek: nóóórmááális?

Az akció után javaslom egy újabb nyereményjáték indítását SzerenCSEREKERESKEDJ névvel. Természetesen minden elcserélt tyúk után licencdíjként egy darab tojás nekem jár!

Magyarország szabad ország

Ha bárkinek kétsége volna afelől, hogy szabad országban élünk, nézze meg a két videóban szereplő embert. Szabadon mozoghatnak, azt mondanak, amihez kedvük van.

Ha bárkinek kétsége volna afelől, hogy szabad országban élünk. Az alábbi videókban szereplő két személy mindegyike szabadon mozoghat az országban és mondhatja a mondandóját. (Érdemes mindkét videót teljes terjedelmében végignézni, mert mindkettőre igaz, hogy egy-egy kiragadott részlet alapján nem dönthető el, van-e értelme az egész mondandónak vagy sem.)

Ordnung muss sein!

Rendnek a lelke mindennek! Ez a németek egyik legalapvetőbb jelmondata és vezérelve, bár ők egy kicsit gyakorlatiasabban fogalmaznak nálunk, elvontan merengő, álmodozó magyaroknál: “Rendnek kell lenni!” A gyakorlatiasság a mindennapokban is megtapasztalható…

Rendnek a lelke mindennek! Ez a németek egyik legalapvetőbb jelmondata és vezérelve, bár ők egy kicsit gyakorlatiasabban fogalmaznak nálunk, elvontan merengő, álmodozó magyaroknál: “Rendnek kell lenni!”

A gyakorlatiasság a mindennapokban is megtapasztalható. Nemrég került napvilágra a hír, mely szerint október közepe táján egy német kortárs múzeumban az egyik takarítónő tönkretett egy 800 000  EUR értékű műtárgyat. Az “Amikor elkezd csöpögni a plafonról” című két méter magas installáció aljában egy fekete gumitál alján fehér lerakódás volt található. A takarítónő úgy gondolta, hogy a lerakódás nem része a műnek, hanem egyszerűen kosz. Addig súrolta kitartóan, míg a lerakódás el nem tűnt.

A mű

A múzeum szörnyülködik és helyrehozhatatlan kárról beszél. Én mondjuk nem értem, hogy egy koszos gumitálat amit megtisztítottak, miért nem lehet újra koszossá tenni, de ha empátiakészségemet megerőltetem, érezni vélem a műélvező szakember fájdalmának egy leheletnyi részét.

A történet hallatán az ember önkéntelenül elmereng azon, hogy mi is a művészet. A Wikipédia szerint a művészet “…általános fogalomként használható az összes teremtő szándékra, amit emberi törekvés mozgat.” Megfelelően tágan értelmezve a fogalmat a takarítónő rendteremtő szánéka is bizonyos szemszögből művészet volt. A művészet elpusztítja a művészetet, miközben új értéket teremt (a rend értékét). Szője mindenki tovább saját magának…

Én egyébként a takarítónő pártján állok.