Retina tévé

Tessék kérem megkapaszkodni, mert rájöttem, hogy mindenkinek van otthon egy Retina Display-es tévéje…

Ami Retina Display kijelzővel rendelkezik, az “resolutionary”. Az Apple itt főleg az iPhone 4-re és az új iPadre gondol. Aki nem tudná, hogy mitől “retina” a Retina Display, annak jöjjön egy kis rendkívül egyszerű geometria egy csipetnyi orvostudománnyal.

Az, hogy egy tárgyat milyen szögben látunk, az a tárgy nagyságától és a tárgynak a szemtől való távolságától függ. Minél kisebb a tárgy és minél nagyobb a távolság, annál kisebb szögben látjuk. Amennyiben egy képernyő sok kis pixelből van összerakva, úgy a pixelek is egy bizonyos szögben látszanak. Van egy határ, amely szög alatt a szem már nem képes megkülönböztetni ezeket a pixeleket. Azt a kijelzőt, amelynek pixelei szokásos nézési távolságból tekintve eme határ alatti szögben látszanak, az Apple Retina Display-nek nevezi. Egy ilyen képernyőn elvileg nem látunk “szőrös” vonalakat, egybefüggő, éles kontúrokat látunk csupán.

Tessék kérem megkapaszkodni, mert rájöttem, hogy mindenkinek van otthon egy Retina Display-es tévéje. Nekem speciel egy ősrégi, 66 cm képátlójú, klasszikus csöves, Philips 28PT5007 típusú monstrumom van. Kiszámoltam. hogy amennyiben – mint ahogy általában a fotelben ülök – három és fél méterről nézem az 576 képsorral rendelkező 42 cm magas képernyőt, úgy a tévé képpontjait 11,9 ezred fokban látom. Amikor az iPhone-omra tekintek 35 cm távolságból, úgy annak pixeleit 12,8 ezred fokban látom. Tehát a televízió képpontjait kisebb szögben látom, mint az iPhone Retina kijelzőjén találhatóakat.

Retina tévém van. Resolutionary!

A túlkommercializált Skylanders Spyro’s Adventure

Plastik Józsi 39. Heti Meteor podcastja irányította a figyelmemet a Skylanders Cloud Patrol nevű iPhone játékra. Azon kívül, hogy a játék egy rendkívül klassz iPhone játék (bár a magyar App Store-ban sajnos nem listázzák, ennek ellenére több magyar júzer megtalálható a játék leaderbordjának top 100-as listájában) legfőbb célja valószínűleg az, hogy a figyelmet tovább terelje a tavaly ősszel megjelent Skylanders Spyro’s Adventure nevű játékkonzolos ill. számítógépes játékra.

Az én figyelmemet minden esetere sikerült felkelteni. Megnéztem a játék weboldalát, belenéztem néhány gameplay videóba, Spotify-on egy napig semmi más zenét nem hallgattam, csak a játék zenéjét, és próbáltam megérteni a játék mozgatórugóit. Megelőlegezem a konklúziót: egy rettentően szerethető és jól kitalált játék, amit imádnának a gyerekeim (no meg én). de tuti, hogy nem fogom megvenni.

A Skylanders Spyro’s Adventure egyértelműen a gyerekeket célozza meg. A játék alaptörténete szerint a Skylanderek boldogan éltek és varázserejükkel védték Skyland-et, míg a gonosz Chaos le nem győzte őket és el nem pusztította birodalmukat, majd lefagyasztott állapotban a Föld nevű bolygóra nem száműzte őket. Csak a játékos tudja a figurákat egy varázskapu segítségével visszaküldeni világukba, hogy azok megmentsék a Skylands birodalmat.

Itt kezdődik a játék zsenialitása. A játék az összes elterjedt konzolra (Wii, Xbox, Playstation) és számítógépes platformra (Windows és Mac OS X) megvásárolható. A “kezdő csomaggal” a játékon kívül három gumi figurát (a Földre került lefagyasztott Skylanderek) és egy varázskaput is kap a játékos. A varázskaput USB csatlakozón kersztül kell a konzolhoz vagy a számítógéphez csatlakoztatni. A játékban csak akkor jelenik meg egy figura, ha a megfelelő gumi figurát a varázskapura helyezzük. Az adott figura összes eredményét és a játék során szerzett képességeit is egy a gumi figurába rejtett kis chip tárolja. Mivel a kiegészítők plattformfüggetlenek, elképzelhető, hogy mondjuk egy Xbox-szal rendelkező játékos a saját figuráit elviszi egy Wii-vel rendelkező barátjához és együtt játszanak, mindenki a saját plattformján “felnevelt” megfelelő szintű figuráival. Hogy ez hogyan néz ki a gyakorlatban, azt a következő videó mutatja.

Bár az egész játékot végig lehet játszani a kezdő csomaggal együtt megvásárolt három figurával, a játék bizonyos mellékszálait csak bizonyos típusú figurákkal lehet lejátszani. Összesen 32 figura van a játékban. Továbbá a gumi figurákon túl beszerezhetőek olyan úgynevezett Adventure Pack-ok, amelyekben olyan kis szobrocskák vannak, amelyekkel új játékterületeket ill. egyéb a játékmenetet elősegítő segédeszközöket lehet felszabadítani.

Nem számoltam össze, hogy az alapcsomagban található figurákon túl összesen mennyi szobrocska szerezhető be, de ha a további 29 figurával és mondjuk négy háromelemes Adventure Pack-kal számolok, akkor több, mint 40 szobrocskát lehet kell a játék során megvenni, ha fullosra akarja valaki megcsinálni a játékot. Márpedig egy igazi gémer fullosra akarja.

Az Amazonon a figurákat egyenként kb. 10 euróért, hármas csomagban 20 euróért osztogatják. Az összes szobrocska beszerzésére így akár 300 eurót is elkölthet az akaratgyenge gémer vagy gémerpalánta szülője. Ezen a pénzen egy komplett konzolt lehet vásárolni. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy a koncepció kiagyalói tudták, hogy a játékot megvásárló szülök túlnyomó része nem fog utána járni annak, hogy hogyan is működik ez a gumi figurás móka. Ezeknek a szülőknek a fülét néhány játékperc eltelte után elkezdik majd a gyerekek rágni. Aztán szülinapra itt egy figura, névnapra ott egy Adventure Pack, és észre sem veszik, hogy egyetlen játékra kb. 300 eurót költöttek. Komolyan mondom, hihetetlenül zseniális.

Tehát, bár a kezdő csomag kb. 40 euróval egy nagyon kedvező árú játéknak tűnik, a fenti okok miatt a játékot nem veszem meg. Hamar baleknak érezném magamat. Végezetül pedig nagyon sajnálom, hogy egy alapvetően zseniális ötletet túlkommercializáltak.

Egyébként nem vagyok gémer.

Ne kérdezd, mondd neki!

Az új iPhone egyik nagy újdonsága a Siri. Az Apple-nek és a tech-médiának sikerült az új funkióval szemben támasztott elvárásokat az egekig feltornászni. Az első reakciók ennek megfelelőek. Számtalan cikk foglalkozik azzal, hogy a Siri mennyire ügyesen vagy inkább ügyetlenül találja ki, mit is kérdez tőle a telefontulaj. A valós teljesítmény pedig messze elmarad a felkorbácsolt várakozásoktól.

Én is próbálkoztam. Az első dolog, amit kérdeztem tőle, hogy milyen gyerekprogramok vannak a közelben. Erre azt mondta, hogy nem talál ilyen bejegyzést a naptárban. A második kérdésemre, miszerint hol a legközelebbi benzinkút, egyszerűen megtagadta a választ. Útvonalakkal, közlekedési adatokkal és térképekkel az USÁ-n kívül nem tud szolgálni, nagyon sajnálja. Utána megkérdeztem, hogy egyébként az anyukája hogy van. Erre úgy tett, mintha nem értene. De például, amikor azt kértem tőle, hogy küldjön egy SMS-t a feleségemnek, hogy kicsit késni fogok, megkért, mutassam meg a telefonkönyvben, hogy ki a feleségem, majd elküldte neki az SMS-t. Szóval nem volt teljes kudarc a dolog.

Viszont van egy a Siri farvízén működő irtózatosan hasznos funkció, amiről nem nagyon beszél senki. A Siri hangfelismerő rendszere ugyanis bármilyen billentyűzetet igénylő adatbevitel esetén bekapcsolható. Segítségével rengeteg pötyögést lehet megspórolni, legyen szó egy cím megadásáról a térkép alkalmazásban, SMS vagy email írásról, egy emlékeztető létrehozásakor vagy bárhol. Az ember egyszerűen megnyomja a szóköz gomb mellett található mikrofon szimbólumot és bediktálja a szöveget, ami azonnal beszúródik a kurzor után.

A bibi csak annyi, hogy a funkció sajnos kizárólag a Siri által támogatott nyelveken (angol, német és francia), az azoknak megfelelő  billentyűzeteken keresztül érhető el. Remélem, mihamarabb megjelenik majd a magyarul is értő verzió is, mert ez – a kétes kimenetelű kérdezz, felelek játékkal szemben – egy valóban rendkívül hasznos.

Szerelem első érintésre – Kindle

Szerelmem

A minap egy kollégám jóvoltából a kezembe akadt egy Kindle. Néhány perc használat után hatalmas tűzzel lángoló szenvedélyes szerelembe esetem vele, és azonnal rendeltem is egyet.

A legérdekesebb, hogy nekem van iPadem, és korábban meg voltam róla győződve, hogy nincsen szükségem ilyen eszközre egy iPad mellett. A Kindle kipróbálása után mégis azonnal szükségét éreztem annak, hogy egy ebook olvasóm is legyen. Vannak, akik nem is értik, hogy minek kell a második kütyü, mikor ott az első – amire egyébként letölthető a Kindle alkalmazás („There’s an app for that.” – ugyebár). Nehéznek érzem elmagyarázni, hogy miért, hatékonyabb ezt megtapasztalni, de azért megpróbálom. Olyan ez, mint az autó és motorkerékpár közti különbség. Nem lehet azt mondani, hogy az egyik jobb mint a másik és azt sem, hogy az egyik helyettesíti a másikat. Egyszerűen különböző tevékenységekre való eszközök. A motorozás egy élmény, egy életstílus, a motor egy (luxus)cikk, nem a hasznossága miatt vásárolják általában. Mind emellett természetesen egy motorral el lehet jutni A-ból B-be. Amit egy autóval is lehet. Ha viszont valakinek a családjával el kellene utaznia mondjuk Debrecenből Siófokig egy hosszú hétvégére, csak a nagyon elvetemült motorrajongónak jutna eszébe bepakolni két gyerekét az oldalkocsiba, az asszonyt a motor hátsó ülésére, a három koffert pedig hely híján feladni postán. A kocsi viszont tökéletes megoldást kínál erre az esetre. Nem ragozom tovább, a lényeg így talán érthető.

Aki tehát az iPadet egy napon említi a Kindle-lel, az nem tudja mi fán teremnek ezek az eszközök. Aki ért a kütyükhöz, és elkezdi összehasonlítani a kettő eszköz árát, súlyát, processzorát, operációs rendszerét, memóriájának méretét, képernyőjének nagyságát és színességét, beviteli módját, stb. abból a célból, hogy ebből levezesse, hogy melyiket érdemes megvenni a kettő közül, az bűnt követ el, máglyára vele.

A Kindle-en nem lehet rendesen az interneten böngészni, nem lehet csúzlival madarakat kilőni zöld malacokra, nem lehet rajta YouTube videókat és a CNN-t élőben nézni, nem lehet rajta a Flickr képeket feliratozni és címkézni, nem lehet vele Excel táblázatokat szerkeszteni, nem lehet emaileket küldeni és fogadni, nem lehet becsekkelni vele a sarki talponállóba, és még a végtelenségig sorolhatnám, hogy mit nem lehet vele, amit az iPaddel lehet, de zárom azzal, hogy még érintőképernyője sincsen. Tettek bele néhány funkciót, hogy többnek tűnjön, mint egy olvasó. Van benne például egy böngésző, de az valódi böngészésre használhatatlan. Van benne mp3 lejátszó, de akinek ma Kindle-je van, annak vélhetően van legalább két olyan kütyüje, ami mp3-at tud lejátszani és kisebb, mint a Kindle. Ezek a funkciók viszont mind lényegtelenek, mert a Kindle arra, amire kitalálták – könyvek olvasására – egyszerűen tökéletes.

A Kindle kijelzője olyan érzetet kelt, mint a nyomtatott papír. Egy szinte fehér felületen szutyok fekete penge éles körvonalakkal rendelkező betűk, adott esetben ábrák vagy szürkeárnyalatos képek. (A ppi mániások kedvéért: iPhone 4: 326 ppi, iPad 132 ppi, Kindle 167 ppi. Viszont a kontraszt valami olyan brutális, amit én még elektronikus kijelzőn nem láttam. Nekem egyébként nem valami túl jó a szemem, én a Kindle-t teljesen élesnek látom 40 cm olvasási távolságból.) És a legcsodálatosabb, hogy a Kindle felülete nem tükröződik és olvasható marad a tűző napon is. Sőt, kizárólag világosban használható, hiszen nincsen háttérvilágítása a képrenyőjének. Volt szerencsém iPadon egy teljes regényt elolvasni (Stanza). Nem kényelmes. Sem a szemnek, sem a kéznek. Ha nyáron kisüt a nap, be kell húzódni egy árnyékos sarokba, különben használhatatlan.

A Kindle mérete rendkívül ügyesen egyensúlyoz a hordozhatóság és használhatóság ellentétes követelményei között. Elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen lehessen olvasni rajta, viszont elég kicsi ahhoz, hogy elférjen mondjuk egy zakó belső zsebében. A súlya pedig csupán 240 gramm (Wi-Fi verzió), nem húzza az említett zakózsebet, és bármilyen pózban könnyedén tartható, háton fekve, ülve, állva, fél kézben, órákon át, szemben az iPaddel, amit huzamosabb ideig ölbe rakás nélkül kézben tartani komoly csuklóizmokat kíván. És ebbe a piciny kis eszközbe elfér maximum 3.500 könyv 3 GB-on.

A Kindle tehát egy irtózatosan szexi zsebkönyv, amibe egy családi könyvtár lazán belefér.

És most az eszköz iránt érzett szerelemről térjünk át magára az ebook olvasókra és az ebookokra, mint piaci termékekre és azok hazai elérhetőségére.

A felszarvazottak

Itt most nem sorolom fel, hogy a Kindle milyen formátumokat ismer, a lényeg, hogy a közkedvelt és elterjedt epub formátumot nem támogatja. Az ingyenes Calibre segítségével viszont bármilyen epub fájl a Kindle számára is fogyasztható formátumúra konvertálható, állítólag még akkor is, ha olyan vásárolt epub fájlról van szó, amely megnyitása eszközhöz kötött. Tehát nagyjából minden olvasható rajta, ami az ekönyv piacon él és mozog.

Megnéztem, a bookline.hu-n nem több, mint 57 darab (nem elírás: ötvenhét) megvásárolható ekönyvet talál a kütyübuzi könyvmoly. A mottó: „A digitális olvasás forradalma”. Az olvasáshoz ajánlott német fejlesztésű txtr olvasót még nem lehet megvásárolni, viszont található az oldalon 10 különböző olvasó 53.000 és 150.000 Ft közötti árakon. Ehhez képest a Kindle (Wi-Fi only) 32.000 Ft-ért három munkanap alatt ide jön az USA-ból postaköltséggel, áfával, cakli-pakli. Nézelődtem más ekönyv kiadó és kereskedés oldalán (az e-konyv.lap.hu oldalról indulva), de az említettnél felemelőbb helyzetet nem találtam.

57 könyv nem választék. A kereslet viszont megszüli a kínálatot, akármekkora akadályok gördülnek a „szülés” elé. Nem meglepő tehát, hogy a weben otthonosan mozgó könyvmoly ma le tud torrentezni magának egy kb. 7.000 magyar nyelvű könyvet tartalmazó „csomagot”, és még egy gombot sem kell fizetnie érte. 7.000 könyv már kínálat. Nem összemérhető az Amazon félmilliós kínálatával, de az Amazonon megvásárolható kb. 5.000 darab német nyelvű elektronikus kiadványnál jóval több, ami azért ütős statisztika.

Ahogy másnak, úgy nekem is van keresletem, és meg fogom találni a számomra elérhető kínálatot, hogy fogyaszthassak. Egy könyv igényes kivitelezésű elektronikus formában megérne nekem 1.400 – 3.400 forintot (ilyen ársávban helyezkednek el a bookline.hu ekönyvei). De ha nem elérhető a boltban, megszerzem majd más módon. Ha van mondjuk 6.000 ekönyv olvasóval rendelkező ember itthon (egy szóban átadott hazai iPadek számára vonatkozó becslés alapján, amit ezért hasra ütésnek is vehetünk, de ennyi azért csak van) és ezek az emberek évente vesznek 5 ekönyvet (ez full hasra ütött szám, de szerintem nagyon pesszimista), akkor ez a fenti ársáv átlagával számolva évi 72.000.000 forintnyi költést jelent. Az én jövő évi 12.000 Ft-nyi becsült költésemet viszont elfelejtheti a bookline.hu, mert a 7.
000 könyvből bizonyára lesz 5 olyan, amit érdemes lesz elolvasni, így drága időm olvasásra áldozható részét ezen könyvek olvasására fogom áldozni. És van becsült 5999 darab talán hasonlóan gondolkozó sorstársam.

Egyébként kollégám Kindle-jét látván és tapintván az irodában három ember azonnal kijelentette, hogy márpedig neki ilyen kell, és vesz egyet (bele értve jómagamat). Továbbá már most tudom, hogy melyik barátom fogja magát karácsonyra egy Kindle-lel meglepni, ha a kezébe adom tíz percre a kütyüt. Van egy erős érzésem, hogy ez a piac robbanás előtt áll.

Kindle fertőzött kollégáim és barátaim is választani kényszerülnek majd a bookline.hu 57 könyves választéka és az ingyen letölthető 7.000 könyvet tartalmazó „csomag” közül. Vajon melyiket választják majd? Feltételezem, hogy a kiadók a papír alapú könyvek forgalom-visszaesésének félelmétől vezérelve és az ekönyv szolgáltatókkal folytatott bevételmegosztási alkudozások elhúzódása miatt átaludták/lekésték a lehetőséget, ami most ott suhan el mellettük, mint egy TGV. Én még abban sem vagyok biztos, hogy ennek tudatában vannak. A dinoszauruszok sem tudták, hogy valahol távol, több ezer kilométerre tőlük a Földbe csapódott egy hatalmas meteor. Csak egy idő után elkezdték érezni, hogy egyre hidegebb van, fogy az élelem, és szépen, lassacskán kipusztultak. A dinoszauruszokkal ellentétben a kiadóknak viszont megvolt a lehetőségük, hogy tájékozódjanak, alkalmazkodjanak a változásokhoz. Nem látom, hogy eddig sikerült volna.