A túlkommercializált Skylanders Spyro’s Adventure

Plastik Józsi 39. Heti Meteor podcastja irányította a figyelmemet a Skylanders Cloud Patrol nevű iPhone játékra. Azon kívül, hogy a játék egy rendkívül klassz iPhone játék (bár a magyar App Store-ban sajnos nem listázzák, ennek ellenére több magyar júzer megtalálható a játék leaderbordjának top 100-as listájában) legfőbb célja valószínűleg az, hogy a figyelmet tovább terelje a tavaly ősszel megjelent Skylanders Spyro’s Adventure nevű játékkonzolos ill. számítógépes játékra.

Az én figyelmemet minden esetere sikerült felkelteni. Megnéztem a játék weboldalát, belenéztem néhány gameplay videóba, Spotify-on egy napig semmi más zenét nem hallgattam, csak a játék zenéjét, és próbáltam megérteni a játék mozgatórugóit. Megelőlegezem a konklúziót: egy rettentően szerethető és jól kitalált játék, amit imádnának a gyerekeim (no meg én). de tuti, hogy nem fogom megvenni.

A Skylanders Spyro’s Adventure egyértelműen a gyerekeket célozza meg. A játék alaptörténete szerint a Skylanderek boldogan éltek és varázserejükkel védték Skyland-et, míg a gonosz Chaos le nem győzte őket és el nem pusztította birodalmukat, majd lefagyasztott állapotban a Föld nevű bolygóra nem száműzte őket. Csak a játékos tudja a figurákat egy varázskapu segítségével visszaküldeni világukba, hogy azok megmentsék a Skylands birodalmat.

Itt kezdődik a játék zsenialitása. A játék az összes elterjedt konzolra (Wii, Xbox, Playstation) és számítógépes platformra (Windows és Mac OS X) megvásárolható. A “kezdő csomaggal” a játékon kívül három gumi figurát (a Földre került lefagyasztott Skylanderek) és egy varázskaput is kap a játékos. A varázskaput USB csatlakozón kersztül kell a konzolhoz vagy a számítógéphez csatlakoztatni. A játékban csak akkor jelenik meg egy figura, ha a megfelelő gumi figurát a varázskapura helyezzük. Az adott figura összes eredményét és a játék során szerzett képességeit is egy a gumi figurába rejtett kis chip tárolja. Mivel a kiegészítők plattformfüggetlenek, elképzelhető, hogy mondjuk egy Xbox-szal rendelkező játékos a saját figuráit elviszi egy Wii-vel rendelkező barátjához és együtt játszanak, mindenki a saját plattformján “felnevelt” megfelelő szintű figuráival. Hogy ez hogyan néz ki a gyakorlatban, azt a következő videó mutatja.

Bár az egész játékot végig lehet játszani a kezdő csomaggal együtt megvásárolt három figurával, a játék bizonyos mellékszálait csak bizonyos típusú figurákkal lehet lejátszani. Összesen 32 figura van a játékban. Továbbá a gumi figurákon túl beszerezhetőek olyan úgynevezett Adventure Pack-ok, amelyekben olyan kis szobrocskák vannak, amelyekkel új játékterületeket ill. egyéb a játékmenetet elősegítő segédeszközöket lehet felszabadítani.

Nem számoltam össze, hogy az alapcsomagban található figurákon túl összesen mennyi szobrocska szerezhető be, de ha a további 29 figurával és mondjuk négy háromelemes Adventure Pack-kal számolok, akkor több, mint 40 szobrocskát lehet kell a játék során megvenni, ha fullosra akarja valaki megcsinálni a játékot. Márpedig egy igazi gémer fullosra akarja.

Az Amazonon a figurákat egyenként kb. 10 euróért, hármas csomagban 20 euróért osztogatják. Az összes szobrocska beszerzésére így akár 300 eurót is elkölthet az akaratgyenge gémer vagy gémerpalánta szülője. Ezen a pénzen egy komplett konzolt lehet vásárolni. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy a koncepció kiagyalói tudták, hogy a játékot megvásárló szülök túlnyomó része nem fog utána járni annak, hogy hogyan is működik ez a gumi figurás móka. Ezeknek a szülőknek a fülét néhány játékperc eltelte után elkezdik majd a gyerekek rágni. Aztán szülinapra itt egy figura, névnapra ott egy Adventure Pack, és észre sem veszik, hogy egyetlen játékra kb. 300 eurót költöttek. Komolyan mondom, hihetetlenül zseniális.

Tehát, bár a kezdő csomag kb. 40 euróval egy nagyon kedvező árú játéknak tűnik, a fenti okok miatt a játékot nem veszem meg. Hamar baleknak érezném magamat. Végezetül pedig nagyon sajnálom, hogy egy alapvetően zseniális ötletet túlkommercializáltak.

Egyébként nem vagyok gémer.

20:57 – Tiszta Amerika!

Este tizenegykor ránéztem a Twitterre, és azt láttam, hogy téma lett a djuice. Az első percek után annyit értettem az egészből, hogy van egy videó, amit mindenki fikáz. Megnéztem hát a YouTube-on:

A videó rendkívül művi, erőltetett és minden hiteltelen benne. Az arcok, a jellemek, a történetek, a hátterek, a bútorok, a sminkek, a kameraállások, egyszerűen minden… és legfőképpen a mondanivaló. Minden másodpercéből süt a hitelesnek tűnés görcsös vágya, mikor az egész egy nagy önellentmondás.

Ott van például a 17 éves sunáznám típusú buta liba, aki pszichiátriai magánrendelőt szándékozik nyitni, ha majd nagy lesz. Amennyiben nem fiktív figurának vélném, kételkednék, hogy meg tudja különböztetni a pszichológia és a pszichiátria fogalmak jelentését. Feltételezem, hogy a kígyótenyésztő apjától pénzt lenyúló 18 éves tesztoszteron-túltengéses chippenadale kandidátus díjbirkózó figurájának megalkotása is rengeteg átvirrasztott éjszakájába került egy kreatív elmének. Az igazán überelhetetlen figura a 24 éves, egy felvételi pont híján nem genetikus lett globetrotter bölcs romabeütésű fodrász, aki nem utolsósorban valószínűleg meleg (ha a hanghordozásából, öltözködéséből, frizurájából nem sejtenéd, gondolj bele: fordász!). A 24 éves munkanélküli lúzer informatikus-külseje-van-de-nem-az fickó labdába sem rúghat abban a versenyben, melyben a forgatókönyvíró kicsit túllőtt a célon a „minél valószínűtlenebb, annál valószerűbb” elv gyakorlatban történő alkalmazása közben.

Mit is mond a narrátor a videó elején?

„Mindig ugyanazt sulykolják belétek: Vásárolj, hogy menő legyél.”

vagy

„Csak az számít, hogy milyen márkás cuccaitok vannak, hova jártok bulizni, és hogyan pózoltok a kamerának. De vajon tényleg képesek vagyok megszerezni mindazt, amire vágytok? Ez itt nem Amerika, ahol a fiatalok havonta 200 000 forintot tapsolnak el ruhákra, kütyükre, bármire… Ez itt nem Amerika.”

A végén viszont kibújik a szög a zsákból:

„Elintéztük nektek, hogy olcsóbban vásárolhassatok több üzletben, hogy több pénzetek maradjon arra, ami igazán fontos nektek.”

Tehát: Vásárolj, hogy menő lehessél és még a lovacskádra is jusson. Tiszta Amerika!

Ez így azért mindjárt szimpatikusabban hangzik, mint az, amit a videó készítői szerint a többiek sulykolnak, vagy mégsem? Csak én érzem úgy harminc néhány éves fejjel, hogy valaki át próbálja baszni az U26-os korosztályt?

A hibát ott vétette talán a djuice, hogy kampányuk terjedési közegének a közösségi médiát szemelte ki. A közösség pedig azonnal lecsap, ha hazugságot szimatol vagy ha úgy érzi, palimadárnak nézik. Ennek ellenére a legnagyobb félelmem, hogy pénzügyi szempontból a kampány mégis sikeres lesz. Sokan mégis élnek a virágzó online kupon modellek eme példányával, és regisztrálnak, elmennek a boltba, majd vásárolnak. Ahogyan azt sulykolják beléjük.