Beszélgetünk, nevetgélünk…

Egy átlagos multikulturális munkanap…

Egy átlagos szürke munkanap. Három kollégámmal ma átruccanunk Erlangenből a néhányszáz kilóméterre található Renningenbe. A céges autó volánjánál egy indonéz családapa ül, az anyósülésen mellette egy idősebb német úr, hátul egy palesztin fiatal srác, no meg én. Beszélgetünk, nevetgélünk. Néha meg csak csendben ülünk, és nézünk ki az ablakon. Eszembe jut, hogy amikor megérkeztünk, feltétlenül el kell küldenem egy emailt a török kolleganőmnek. Egy hosszabb merengés során felderengenek az utóbbi napok magyar belpolitikai témái, és néhány kérdés fogalmazódik meg bennem. Mit jelent egy átlag magyar ember számára az a fogalom, hogy “multikulturális”? Milyen mindennapi tapasztalata van arról, hogy milyen más kultúrkörökből származó emberekkel együtt élni? Aztán valamit kérdez a palesztin srác, és ezek az értelmetlen gondolatok elillannak. Folytatjuk utunkat, beszélgetünk, nevetgélünk…

In dubio pro morio

Aki a farsangi időszakban a Rajnavidék környéként tartózkodik, ne viseljen drága nyakkendőt…

Aki a farsangi időszakban a Rajna-vidék környékén tartózkodik, ne viseljen drága nyakkendőt.

Van ugyanis egy mókás farsangi szokás, mely szerint a hamvazószerdát megelőző csütörtökön az asszonyok ollóval lenyisszanthatják az urak nyakkendőit. A karnevál németországi fellegváraiban (pl. Köln, Mainz vagy Düsseldorf) ezt a szokást az asszonyok komolyan is veszik, és bizony tényleg lenyisszantják a nyakkendőket. Olykor kártérítési per is lesz az esetből. A Rajna-vidéki bíróságok pedig a karneváli bolondoknak szoktak igazat adni. Szerintük az a férfi, aki ilyenkor nyakkendőt hord, ráutaló magatartásával beleegyezik, hogy nyakkendője ketté nyisszantassék. Kevésbé farsangbolond régiók bíróságai hajlamosak inkább a károsultnak igazat adni.

Szerintem itt a római jog egyik alaptételének analógiájára kellene ítélkezni: kétes esetben a bolond javára.

Kicsit szégyellem magam

Nézegettem a német szövetségi parlament honlapját, és feltűnt, hogy az angol, francia és arab nyelvek mellett egy “Leichte Sprache” opció is van, amit az “egyszerű nyelvezet” politikailag korrekt megfogalmazásaként értelmeztem. Kíváncsiságból ráklikkeltem. Első olvasatban valami olyasmi villant be lelki szemeim előtt, mint amikor Jane, a parlamenti képviselőnő, próbálja elmagyarázni Tarzannak, hogy hol dolgozik.

Nézegettem a német szövetségi parlament honlapját, és feltűnt, hogy az angol, francia és arab nyelvek mellett egy “Leichte Sprache” opció is van, amit az “egyszerű nyelvezet” politikailag korrekt megfogalmazásaként értelmeztem.

Kíváncsiságból ráklikkeltem. Első olvasatban valami olyasmi villant be lelki szemeim előtt, mint amikor Jane, a parlamenti képviselőnő, próbálja elmagyarázni Tarzannak, hogy hol dolgozik. A nyitóoldalon többek között a következőket tudjuk meg a német parlamentről:

A Bundes-Tag egy nagy ház neve Berlinben.

És emberek egy csoportjának a neve,
akik ebben a házban dolgoznak.

Az emberek ezen csoportját úgy is hívják:
képviselők.

620 képviselő van.
Köztük nők és férfiak.

…stb. Kétszeres méretű betűtípussal. A Bundestag pedig elválasztva (Bundes-Tag), hogy jobban látszódjék, mely szavakból lett összerakva.

Először röhögtem egy jót (Jane és Tarzan képét látván). Majd elkezdtem gondolkozni, hogy mi a fene ez? Még az is átfutott a fejemen, hogy a németül kevésbé tudó bevándorlók számára próbálják így emészthetővé tenni a parlamentarizmus mikéntjét. Aztán lassan leesett a tantusz: ez az oldal gyerekeknek szól. Általános iskolás gyerekeknek.

Így már világos, mint a Nap. Egy gyerek semmit nem tud kezdeni olyan menüpontokkal, hogy “Dokumentumok”, “Kultúra és Történelem”, “Sajtó”, vagy olyan nyitóoldali felütésekkel, hogy “Aktuális petíciók”, “Emlékezés a nemzeti szocializmus áldozataira”. Egyszerű és lényegre törő alapinfókra van szüksége: mi az, hol van, kik dolgoznak ott, mit csinálnak ott. Tőmondatokban.

Érdekes látni, hogy hol kezdődik a politikai kultúrára való nevelés a német ember fejében. Vagy hogy a politikai kultúra gyerekek számára való terjesztése során milyen csatornákban gondolkoznak. És döbbenetes megtapasztalni, hogy az én (politikai) kultúrám milyen messze van ettől. Röhögök a vélt hülyeségen, majd rájövök, hogy a világon mindenhol így kellene csinálni. Bevallom, kicsit szégyellem magam.

…ahogy a csillag megy az égen

Sikerült nyakon csípnem valamit, amit imádok a németekben. Mert ilyen Németországban egyszerűen nem fordulhat elő…

Minden évben kapom a domain szolgáltatómtól az emlékeztető emaileket, mely szerint legyek szíves befizetni az esedékes éves üzemeltetési díjat. Idén az egyik ilyen email kapcsán eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha lemondanék a domainről, hiszen évek óta nem használom. Írtam tehát egy emailt az alábbi szöveggel:

Kedves …!

Mit kell tennem, ha egy adott domaint már nem kívánok tovább használni és nem kívánom meghosszabbítani az üzemeltetési időszakot?

Üdvözlettel,

Az emailem lentebb tartalmazta a szolgáltató eredeti emlékeztetőjét, mivel arra válaszként született. Néhány percen belül érkezett a válasz:

Tisztelt …!

Köszönöm, ennyi visszajelzés elegendő volt. A domaint, annak lejártakor
felmondásba tesszük. Kérem, hagyja figyelmen kívül a további automata
emlékeztető értesítéseket.

Üdvözlettel:

Nem először fordult velem elő, hogy egy szolgáltatónak/beszállító parnernek felvetettem egy kérdést, amit az megrendelésként/felszólításként értelmezett. Élénken él bennem még egy korábbi munkahelyi esetem, amikor egy szoftver beszállítónak feltett kérdésre, mely szerint “mekkora ráfordítás volna megcsinálni, hogy…” az a válasz jött egy idő múlva, hogy “megcsináltuk, x óra volt”.

Szerintem a fenti emailem szövege elég egyértelmű. Kérdeztem valamit, egy vessző sem utalt arra, hogy cselekedni is kívánok jelen pillanatban.

Sikerült nyakon csípnem valamit, amit imádok a németekben. Mert ilyen Németországban egyszerűen nem fordulhat elő. A szavaknak konkrét értelme van, a nyelvtani szabályok egyértelműek, és mindenki tudja, hogy – minimum az üzleti kommunikáció során, de néha talán Goethénél is – nincs tere az egyéni értelmezésnek. Ha pedig partnerem helyesen értelmezi a kérdésemet, nem kezd el segítőkészen kreativkodni, nem próbálja kitalálni a gondolataimat, majd jó esetben aszerint, rosszabb esetben a vélt gondolataimnál okosabb gondolatok alapján cselekedni.

Lehet, hogy a kreatívkodás és a gondolatolvasás olykor hatékonyabnak tűnik, de ott a félreértés esélye, ami jelentős károkat okozhat. Hosszú távon szerintem a németes hozzáállás a hatékonyabb.

Dolgozni csak pontosan, szépen,…

A körülmetéléstől visszhangzik Németroszág

Németországban egy kölni tartományi bíróság kimondta: fiú gyermekek vallási okokból történő körülmetélése büntethető testi sértésnek minősül. Az ítélet után a németországi iszlám és zsidó közösség felzúdult, a politikusok és a jogalkotó lépéskényszerben. A minap a német állami televízió esti vitaműsorában heves diskurzus folyt a témáról. Szempontok, érvek és ellenérvek egy meglepően komplex témában.

Június végén a kölni tartományi bíróság azt az ítéletet hozta, hogy egy muzulmán kisfiú vallási okokból történő körülmetélése büntethető testi sértésnek minősül. Az indoklás szerint a beavatkozás visszafordíthatatlan változásokat okoz a gyermek testén, akinek egyébként a szabad vallásválasztáshoz való joga is sérül. A beavatkozást végző orvost azzal az indokkal felmentették, hogy tette végrahajtásakor nem tudhatott arról, hogy tilos, amit csinál. Ez az indoklás meglehetősen furcsa, hiszen a szabályok ismeretének hiánya köztudottan nem szokott felmentő érv lenni. Az ítélet minden esetre a jövőre vonatkozóan elég egyértelművé tett egy Németországban eddig szabályozatlan és ezáltal bizonytalan helyzetet az orvosok számára.

Az esetből úgy lett ügy, hogy néhány nappal azután, hogy a szülők kérésére egy orvos egy négyéves kisfiún elvégezete a beavatkozást, kismértékű vérzés lépett fel (az esetek kb. 6%-ban lépnek fel hasonló, kisebb komplikációk). Az anyuka az ambulanciára vitte a gyermeket, az ambulancia értesítette az ügyészséget a történtekről, az ügyészség pedig feljelentést tett.

Az ítélet után a németországi iszlám és zsidó közösség felzúdult. A német központi zsidótanács elnőke felszólította a parlamentet, hogy jogalkotói szerepében “védje meg a vallásszabadságot a támadások elől”. Különösen sértőnek vélte azt, hogy az ítélet a zsidókat olyan képben tűnteti fel, mintha tudatosan kárt tennének a gyerekekben, holott “a zsidó gyerekszeretet szinte legendás”. Ez a kijelentés egyébként jól példázza, hogy az azóta hatalmasra dagadt vitában hogyan mosódnak össze jogi, vallási, lélektani, morális, orvostudományi és politikai szempontok valamint sztereotípiák és előítéletek, ami a vitát rendkívül kuszává és nehézzé teszi.

Időközben a vita már arról szól, hogy mennyi vallásosságot tolerál egy liberális társadalom. A vita kimenetele európai szinten jelzés értékű lehet. Egy magyar ember számára talán kevésbé átérezhető a téma hordereje, mert Magyarország egy nagyobb nyugateurópai országhoz, mint pl. Németországhoz vagy Franciaországhoz képest nem mondható igazi multikulturális országnak. Magyarországon nem megszokott látvány a fejkendős muzulmán nő a metrón. Nem merül fel mindennapi prolémaként, hogy az osztályfőnöknő vajon hordhat-e kendőt vallási okokból az órán vagy sem.

A minap a német állami televízió esti vitaműsorában három hölgy és három úr diskurált a témáról:

  • A német központi zsidótanács elnöke (pro)
  • A török származású integrációs miniszternő, német szocialista párt (pro)
  • A muzulmán orvos, aki maga is végez rituális körülmetéléseket (pro)
  • Egy női genitális csonkítások ellen kűzdő szervezet magát katolikusnak valló alapító hölgye (kontra)
  • A magát kereszténynek valló orvos, aki csak akkor hajlandó metélni, ha az orvosilag indokolható (kontra)
  • A magát muzulmánnak valló török származású szociologusnő (kontra)

A hölgyek és urak minden aspektus minden érvét és ellenérvét felsorakoztatták és minden ismert mocskos érveléstechnikai trükkel éltek – akarva és valószínűleg akaratlanul is. Magam is elcsodálkoztam, hogy a téma milyen sokrétű és komplex. Az sem mindennapos élmény egy magyar ember számára, hogy az állami televízióban főműsoridőben értelmes vita folyik egy a társadalmat megosztó (többek között aktuálpolitikai) témában. Mindezt úgy, hogy látványosan ügyeltek arra, hogy lehetőleg minél több aspektusban is felvonultassanak pro és kontra érvelőket is.

Íme néhány szempont és érvrendszer.

A fiatal lányok jogaiért kűzdő hölgy egyik leleplezett, de mégis makacsul visszatérő technikája az volt, hogy a fiatal leányok klitoriszának eltávolítását és a fiúk hímvesszejének körülmetélését egymás mellé állította, és együttesen jelentette ki róluk, hogy barbár cselekedetek, amelyek mind testben mind lélekben megcsonkítják az áldozatokat. De lehet-e egy napon említeni a két beavatkozást? Egy jelentéktelen előbőrke eltávolítása egyenértékű-e a csikló eltávolításával? A két féle beavatkozás ugyanolyan következményekkel jár? Érzelmi szinten ez az érvrendszer hatásos tud lenni, de a beszélgetés során hamar hatástalanította a vallásos okokból történő körőlmetélést védő oldal.

Érdekes mellékszál, hogy az említett hölgy elmesélése szerint a szervezet 17 évvel ezelőtti bejegyzésénél az alapító okiratban azt rögzítették, hogy a társaság mind a lányok, mind a fiúk vallási genitális csonkítása ellen jött létre. A cégbíróság viszont visszadobta a kérelmet, mondván, a szervezet csak akkor lehet közhasznú szervezet, ha csak a lányok gentiális csonkítása ellen jön létre. Az indoklás szerint nem volna építő jellegű a népek közti megértés szempontjából, ha a fiúk vallási okokból történő körülmetélése ellen is harcolna egy közhasznú társaság. Így a fiús részt törölték az alapító okiratból.

A szociológus hölgy, aki könyvet is írt a témáról, egy saját rokonságában tapasztalt élmény drámai leírásával próbálta bizonyítani, milyen traumatikus esemény a körülmetélés a muzulmán kisfiúk számára (szemben a zsidó szokásokkal, ahol a születés utáni 8. napon történik a beavatkozás, az iszlám vallás szerint a fiú 8. életévének környékén történik a dolog, nyilvánosan, nagy ünnepség közepette). A mellette ülő miniszternő hívta fel a kedves nézők figyelmét, szakmailag nem feltétlenül helyes, amikor egy szociologus egy személyes családi élményt általánosít és ebből von le emberek tízmillióira vonatkozó következtetéseket. A miniszter asszony szerint egyetlen ismert eset sincsen, ahol egy muzulmán vagy zsidó férfi jelentkezett volna bármilyen fórumon vagy hatóságnál, hogy kérem, én lelkileg sérültem a körülmetélésem miatt. Az elnök úr sem tűnt sérültnek, erre célzott is. Ugyanakkor állítólag a női genitális csonkításon túlesett nők sem jelentkeznek később azzal, hogy traumatizálták őket. Valószínűsítem, számukra az a “normális”, hogy megszabadítják őket csiklójuktól. Hogy milyen életük lett volna a csonkítás nélkül, nem tudják. Gondolom, egy eunuch sem panaszkodik, hogy túl ritkán kanos.

Az is felmerülhet, hogy a gyermeknek fájdalmat okoz a beavatkozás, nem akarja azt. Döntse el tehát felnőtt korában, hogy akar-e élni a rituális körülmetélés lehetőségével vagy sem. Így önrendelkezési joga is érvényesülne. A másik oldal szerint egy oltás is fáj. Ha a gyermek dönthetne, nem oltatná be magát pl. kanyaró ellen sem. De egyébként egy keresztény gyermek sem dönthet arról, hogy mely felekezethez szeretne tartozni, vagy, hogy meg szeretne-e keresztelkedni vagy sem. Ennyit tehát az önrendelkezésről. Illetve még talán annyit, hogy a fülbevaló-belövéses csecsemő önrendelkezési jogával mi a helyzet? Egy keresztelőn persze nincs szerepe a szikének, de azért láttam én már kétségbeesetten sírni csecsemőt keresztelőn. És láthattam egy bejátszásban megszeppent, de bátor 8 éves kisfiút körülmetélés előtt, közben és után. A gyermeket az esemény után megkérdezték, hogy ő is körülmetélteti-e majd a gyerekeit. Persze, válaszolta. A riporter miértjére egyszerű volt a válasz: “Én is körül vagyok metélve. Ha a gyermekeim nem lennének, az elég nevetséges volna.”

Hogyan viszonyul egymáshoz a szülők vallásszabadsághoz való joga és a gyermek épségéhez való joga? Ha az ügy szemszögéből nézzük, sokan azt mondják, hogy a szülők vallásszabadsághoz való joga a gyermek épségéhez való joga felett áll. Bár már a német igazságszolgáltatás is olykor szélsőségekbe hajlik, ha a vallásszabadságról van szó. Elhangzott, hogy a német igazságszolgáltatási gyakorlatban van ítélet, amely egy muzulmán férjnek a vallási szabadságra való hivatkozással megengedte a feleség testi fenyítését. E szerint a német igazságszolgáltatásban lassan az iszlám vallási törvények érvényesülnek az alapjogok felett. A gyermek épségéhez való joga olyan erős, hogy a német törvények szigorú szabályai szerint a szülőnek még a nevelési célzatú nyakleves is szigorúan tilos. Ha pofon tekintetében a gyermek testi épséghez való joga a szülők neveléshez való joga felett áll, akkor állhat-e a szülők szabad vallásgyakorlásához való joga a gyermek testi épséghez való joga felett? Nem könnyű kérdés.

Az orvosok is fel tudtak sorakoztatni mindkét oldalon racionális érveket, és mosták is össze-vissza a szempontokat, ahol tudták. Az ellenző orvos elmondta, hogy ő arra tett fogadalmat, hogy a páciensek gyógyulása érdekében cselekszik. A rituális körülmetélésnek szerinte semmilyen egészségügyi indoka nincsen, tehát nem hajlandó azt elvégezni. Ez logikailag majdnem kerek, csak hát összemossa az orvosi szempontot a vallásival. Az, hogy ő nem hajlandó az általa orvosként feleslegesnek tartott beavatkozást elvégezni, semmit nem mond arról, hogy vallási szempontbóol hogyan áll a témához. A körülmetélés mellet szóló érvként különböző állítólagos pozitív orvosi hatások mellet olyan ugandai és kenyai statisztikákat hoztak fel, amelyek bizonyítják, hogy a körülmetélés szignifikánsan csökkenti a HIV virus terjedésének esélyét. Egy bejátszásban elhangzott, hogy a WHO 2007-ben javasolta is a férfiak körülmetélését. Az apró csúsztatásra a kontra véleményen lévő orvos mutatott rá. Az ajánlás olyan afrikai körülmények esetén hatásos, ahol a HIV fertőzöttség mértéke magas (bizonyos afrikai országokban a nők körében 75% körül van) és az általános higiéniai színvonal rendkívül alacsony. A WHO ajánlása is kizárólag a szaharától délre található afrikai országokra vonatkozik, európára értelmezhetetlen és értelmetlen is volna.

Felmerült továbbá, hogy nem lehetne-e változtatni a vallási szokásokon? Ez azon pro érv kiküszöbölését célozta, mely szerint “azért csináljuk, mert a vallásunk megköveteli”. Ez egyébként a pro oldal egyik gyenge pontjának bizonyult. Tudományosan elfogadható racionális érvet nem igazán tudott felhozni a fiú gyermekek körülmetélése mellett. Az egyetlen szilárd érv, hogy vallási szertartás, több ezer éve így csináljuk, kultúránk, identitásunk része. Ez viszont elég erős érv, ha elfogadjuk hogy spirituális alapon vannak az embernek bizonyos kötelezettségei, vannak vallási alapú társadalmi elvárások, amiket nem kérdőjelezünk meg. Ha. De hát ebből fakad a vita, ugyebár. A mókás ellenérv szerint akkor a karácsonyt is érdemes lenne átütemezni nyárra, mert akkor mondjuk kellemesebb az időjárás. A pro tábor szerint továbbá a vallási rituálékat az örökkévalóságra találták ki. Ez azért szintén túlzás. Nem nagy túlzás, de az. A vallások és szokások is változnak idővel, ezt mi is tapasztaljuk pl. karácsony kapcsán, ami valószínűleg nem ugyanaz az ünnep, mint mondjuk 100, 50 vagy akár 10 éve volt. De a változás valóban nem úgy megy végbe, hogy tegnap még nyisszantottunk, holnap már nem, mert beláttuk, hogy felesleges.

Érdekes módon izraelben is vannak a körülmetélést ellenző hangok. Ez viszont állítólag egy elenyésző kissebbség. Trollok pedig mindenhol vannak, ezt tudjuk. Az ellenérv úgy hangzott, miszerint Németországban is vannak UFÓ-hívő emberek, mésem aggatják teli az országot földönkívülieket üdvözlő plakátokkal. Az pedig, hogy egy zsidó vagy muzulmán hívő ember megtagad egy a vallása által megkövetelt szokást vagy rituálét, teljesen más, mint amikor egy törvény tiltja a szokás vagy rituálé gyakorlását.

Azt mindkét fél belátta, hogy egy általános tiltással csak azt érnék el, hogy a körülmetéléseket illegálisan vagy külföldön végeznék, aminek végülis az érintett gyermekek látnák a kárárt. Apropó szakértelem hiánya: a kontra oldal egyik érve, hogy bizony, halálos kimenetelű komplikációk is előfordulnak. Legutóbb Norvégiában halt meg egy csecsemő a körőlmetélés utáni komplikációk következtében. Az egyik orvos szájából hangzott el egy statisztika, mely szerint az USA-ban 500 ezer körülmetélésre esik egy haláleset. Hogy ez sok vagy kevés, nem tudom megítélni. Minden orvosi beavatkozás esetén vannak “balesetek”, egy mellplasztikának is vannak kockázatai, de összehasonlíító számok más típusú beavatkozásokról sajnos nem hangzottak el. Halálos kimenetelű komplikációk nagyobb arányban olyan országokban történnek, ahol a higiéniai állapotok nem összehasonlíthatóak az európai állapotokkal, és ahol nem feltétlenül szakemberek végzik a beavatkozást. Gondolom, ezekben az országokban más orvosi beavatkozás esetén is hasonló a helyzet.

Svédország egyébként az egyetlen eruópai ország, ahol törvény szabályozza a rituális körülmetélést. 2001 óta a beavatkozást kizírólag kórházban, altatás mellett végezheti orvos vagy kijelölt szakember. A törvény bevezetésekor a helyi iszlám és zsidó közösség hasonló vehemenciával reagált, mint a mostani németországi esetben. Időközben megbarátkoztak a szabályozással.

Németországban jelenleg ott tart a dolog, hogy a vita hevesen folyik, a politikusok pedig megígérték, hogy törvénybe foglalják a vallási alapú körülmetélés szabályait. A közhangulat inkább ellenez. A politikusok a vallásszabadságra hivatkozva a közhangulattal szemben eddig védték a dolgot. Mivel viszont a politikusok is látják, hogy a választópolgárok egy jelentős (valószínűleg jól behatárolható) része ellenez, egyre erősödik a politikusok körében is az ellenzők tárbora. Érdemes követni a fejleményeket.

Hív a hegy! – Az erlangeni Bergkirchweih

Minden évben a pünkösd előtti hét csütörtökén Erlangenben egy gigantikus sörorgia kezdődik: a Bergkirchweih. Vagy ahogy a helyiek egyszerűen hívják: a Berg. A belváros északi szélén található helyi “Rózsadombon”, a Várhegyen (Burgberg) az An den Kellern (a pincéknél) nevű utca egy kb. egy kilométeres szakasza néhány napra Európa legnagyobb sörkertjévé válik.

Fontos hét ez egy erlangeni életében. Minden évben a pünkösd előtti hét csütörtökén Erlangenben egy gigantikus sörfesztivál kezdődik: a Bergkirchweih. Vagy ahogy a helyiek egyszerűen hívják: a Berg. A belváros északi szélén található helyi “Rózsadombon”, a Várhegyen (Burgberg) az An den Kellern (a pincéknél) nevű utca egy kb. egy kilométeres szakasza néhány napra Európa legnagyobb sörkertjévé válik. 15 sörpince reggeltől este tizenegyig folyamatosan méri a mérhetetlen mennyiségű sört. A sörmérés egysége egyébként a Maß (ejtsd: mássz), ami az egy literes korsó neve. Aki fél literes korsót kér, azt bolondnak nézik.

Az esemény fontosságát és jelentőségét jelzi, hogy az első napon 17:00 órakor személyesen a főpolgármester csapolja meg az első hordót.

…és személyesen önti az őrjöngő fiatalok fejére.

Az éjjel-nappal tartó ivászat a következő hét utáni hét hétfőig, tehát még további tizenkét napig tart.

Erlangen százezer fős város, és ez idő alatt kb. egymillió ember fordul meg benne. Ez a lakosság tízszerese! Összehasonlításként, a híres müncheni Oktoberfest legutóbb kb. 7 millió látogatót csalogatott 17 nap alatt az 1,3 milliós Münchenbe. Az egy főre jutó napi látogatók tekintetében a Berg kenterbe veri az Oktoberfestet.

A várost ellepik a bajor népi viseletbe, az úgynevezett dirndlbe öltözött lányok, asszonyok és a bőrnadrágos fiúk, férfiak. Nem ritka, hogy kisgyerekestül a komplett család népviseletet ölt.

Napközben vurstli, evészet, ivászat, este sramli zene, evészet, ivászat. A hangulat leírhatatlan. Az több, mint egy hétig tartó esemény annyira hatással van a város életére, hogy 1999-ig az erlangeni egyetemen tanításmentes hét volt a pünkösd utáni hét, a diákok ugyanis ezen a héten teljesen használhatatlanok. Az említett évben a formálisan engedélyezett lazulást megszüntették, de a gyakorlatban nem hiszem, hogy sok minden változott volna. Az időjárás mellékes dolog, az embereket az eső sem nagyon érdekli, megoldják:

Mivel a környék autóval az esemény ideje alatt megközelíthetetlen, a szomjas népség a németek kedvenc járgányával, biciklivel érkezik. A biciklitároló mellett hatalmas molino hirdeti: “Istentisztelet a hegyen az Erich pincénél június 3.-n 9:00 órakor.”

Este tetőfokára hág a hangulat. Idén a szervezők megkérték a zenekarokat, hogy több szünetet tartsanak, hogy oszoljon a tömeg, mert egyébként este nyolc után szó szerint moccanni sem lehet. A hegyen található sörpincék este tizenegykor zárnak, de a város szórakozóhelyein a buli természetesen minden esete folytatódik. A nappali hangulatot talán közvetíteni tudja a következő videó (pünkösd hétfő dél körül):

Männer – régi szép emlékek

Wan ist ein Mann ein Mann?

Männer nehmen in den Arm,
Männer geben Geborgenheit,
Männer weinen heimlich,
Männer brauchen viel Zärtlichkeit,
ohh Männer sind so verletzlich,
Männer sind auf dieser Welt einfach unersetzlich

Männer kaufen Frauen,
Männer stehen ständig unter Strom,
Männer baggern wie blöde,
Männer lügen am Telefon,
ohh Männer sind allzeit bereit
Männer bestechen durch ihr Geld und ihre Lässigkeit

Männer habens schwer, nehmens leicht
außen hart und innen ganz weich,
werden als Kind schon auf Mann geeicht.
Wann ist ein Mann ein Mann?
Wann ist ein Mann ein Mann?
Wann ist ein Mann ein Mann???

Männer haben Muskeln,
Männer sind furchtbar stark,
Männer können alles,
Männer kriegen ‘nen Herzinfakt,
ohh Männer sind einsame Streiter
müssen durch jede Wand, müssen immer weiter.

Männer habens schwer, nehmens leicht
außen hart und innen ganz weich
werden als Kind schon auf Mann geeicht.
Wann ist ein Mann ein Mann?
Wann ist ein Mann ein Mann?
Wann ist ein Mann ein Mann???

Männer führen Kriege,
Männer sind schon als Baby blau,
Männer rauchen Pfeife,
Männer sind furchtbar schlau,
Männer bauen Raketen,
Männer machen alles ganz genau.

Oh wann ist ein Mann ein Mann?
Oh wann ist ein Mann ein Mann???

Männer kriegen keine Kinder,
Männer kriegen dünnes Haar,
Männer sind auch Menschen,
Männer sind etwas sonderbar,
ohh Männer sind so verletzlich,
Männer sind auf dieser Welt einfach unersetzlich.

Männer habens schwer, nehmens leicht,
außen hart und innen ganz weich,
werden als Kind schon auf Mann geeicht
Wann ist ein Mann ein Mann?
Wann ist ein Mann ein Mann?
Wann ist ein Mann ein Mann???

Anonymous vs. Szcientológia vs. Spreadshirt vs. SZ

A Twitteren tegnap elterjedt a hír, mely szerint a Szcientológia Egyház a Spredshirt oldalain Anonymous pólókat kínál, hogy így jusson hozzá Anonymous szimpatizánsok email címéhez és egyéb személyes adataihoz. A Süddeutsche Zeitung újságírói pedig elkezdtek utána járni, hogy mi van az ügy mögött…

A Twitteren tegnap elterjedt a hír, mely szerint a Szcientológia Egyház a Spredshirt oldalain Anonymous pólókat kínál, hogy így jusson hozzá Anonymous szimpatizánsok email címéhez és egyéb személyes adataihoz.

A dolog háttere, hogy az Anonymous ádáz ellensége a Szcientolóia Egyháznak. 2008 elején Anonymous aktivisták nem csak az egyház weboldalait és telefonos hotline szolgáltatásait támadták, de több ezer embert is kivittek az utcákra az egyház ellen tüntetni. Most is van is egy kis szcientológia ellenes weboldaluk.

Az ügy úgy kezdődött, hogy egy szemfüles felhasználónak feltűnt, hogy az “Anonymous Berlin” Spreadshirt shop impresszumában a Szcientológia Egyház berlini központjának a címe, továbbá egy ennek megfelelő email cím van megadva. Az összeesküvési elmélet kézenfekvő volt: az egyház Anonymous pólókat készíttetett, hogy azokat a Spreadshirt oldalán keresztül eladásra kínálja és így a vásárlók adatain keresztül eljusson az aktivistákhoz vagy a szimpatizánsokhoz.

A Süddeutsche Zeitung újságírói elkezdtek utána járni, hogy mi van az ügy mögött.

A Spreadshirt üzemeltetői felvilágosították őket, hogy a rendszer úgy van kialakítva, hogy az oldalon keresztül a pólók gyártói nem tudnak hozzájutni a vevők személyes adataihoz, azokat csak a Spreadshirt láthatja. A pólókat kínáló felhasználó csak a vevők irányítószámát és a vevő által megvásárolt termékek kódjait látja. Az említett ‘Anonymous Berlin” shopot a Spreadshirt üzemeltetői szerint 2008-ban hozták létre.

A Szcientológiai Egyház sajtószóvivője cáfolta, hogy a shophoz bármi közük volna. A szóvivő szerint nem ez volna az első eset, hogy az Anonymous Berlin rossz tréfát űz a sajtós nevével és magával az egyházzal.

Tegnap délután egy magát “Censor”-nak nevező ember is jelentkezett a szerkesztőségnél. “Censor” rendelkezik a Gmail fiók felett, amely az “Anonymous Berlin” shop impresszumában meg volt adva. Anonymous tagnak vallotta magát (azzal a kitétellel, hogy az Anonymous csoport a “tagság” fogalmát ugyebár nem ismeri), és elmondta, hogy a shopot csupán azért alapították 2008-ban, hogy szűkebb körben terjedjenek a pólók az aktivisták között. Nem széles vásárlói közönségre számítottak. A Szcientológiai Egyház címét pedig csak mókából adta meg az impresszumban, hiszen valamilyen címet meg kellett adni, és abban a pillanatban éppen ez jutott eszébe.

A tegnapi nap folyamán a Spreadhsirt felszólította “Censor”-t, hogy adjon meg egy valódi címet. Röviddel ezután pedig eltávolították oldalukról az “Anonymous Berlin” shopot.

Történt mindez, mert egy Twitteren terjedő téves hír kapcsán, a Süddeutsche újságírói egy kicsit megkaparták az ügyet.

Érdekes történet. Abban nem vagyok biztos, hogy a Spreadshirt üzemeltetői tisztában vannak-e azzal, hogy kiknek a haragját hívták most magukra. No de mindegy, valószínűleg hamarosan megtudják.

(forrás)

Adtam egy jó ötletet

A minap éppen egy német bank fiókvezetőjével beszélgettem pénzügyeimről és mellékesen megkérdeztem, be lehetne-e állítani, hogy a hitelkártyámmal indított tranzakciókról SMS-ben értesítsenek. A reakció ledöbbentett…

Néhány hónapja Németországba költöztem egy kisebb városkába. Pesti gyerekként egy kicsit paráztam, hogy milyen lesz egy kb. százezer embert számláló városkában lakni, de mostanáig úgy néz ki, hogy bejön a dolog. A minap éppen a Sparkasse (ez olyan, minden apró zugot behálózó pénzügyi intézmény, mint Magyarországon az OTP) helyi fiókvezetőjével beszélgettem pénzügyeimről és mellékesen megkérdeztem, be lehetne-e állítani, hogy a hitelkártyámmal indított tranzakciókról SMS-ben értesítsenek. A reakció ledöbbentett: a fickó arcán rövid értetlenség után felcsillant a felismerés öröme. Közölte, hogy ő ilyenről még nem hallott, és nem hinné, hogy lehet, de olyan jó ötlet, hogy fel is írja magának. És valóban felírta egy kis sárga post-it cetlire.

2012 ! Németország!

Érnek még meglepetések. Ha pedig egy éven belül bevezetik ezt a szolgáltatást, tudni fogom, hogy a német banki ügyfél nekem köszönheti a modern technika eme nagy vívmányát.