Postai párbeszéd

Egy barátom postára ment illetékbélyeget venni. A következő párbeszéd zajlott közte és az ügyintéző hölgy között…

Egy barátom postára ment illetékbélyeget venni. A postás “kisasszony” egy bő ötvenes, elhízott, enyhén ápolatlan nő volt. Következő párbeszéd zajlott kettejük közt:

– Mennyi illetékbélyeget szeretne?
– 13600 Ft-ért.
– Milyen címletekben?
– Mindegy, de minél nagyobbakat, hogy ne kelljen annyit nyalni.
– shhh… (mély sóhaj) Nyalni senki nem szeret!
– Értem.

UPDATE: teljesen véletlenül a blog.hu-n egy mai, kapcsolódó témájú bélyeges posztba botlottam.

Szerencsétlen Magyar Posta

Húsvétkor Magyarországon jártam, és apósom kérésére feladtam egy sárga csekket a postán. Ekkor láttam először egy a SzerenCSEKK akciót hirdető plakátot…

Húsvétkor Magyarországon jártam, és apósom kérésére feladtam egy sárga csekket a postán. Ekkor láttam először egy a SzerenCSEKK akciót hirdető plakátot. Nem akartam elhinni, hogy ez az, aminek első ránézésre látszik. Amikor minden értelmes ember pénzügyeit egyre inkább úgy próbálja intézni, hogy tranzakciói lehetőleg készpénz- és papírmunkamentesek legyenek, akkor jön a Magyar Posta, és ahelyett, hogy okítaná a sárgacsekkes népeket (mint pl. apósomat), hogy a 21. század már előrukkolt néhány hatékonyabb módszerrel fizetési tranzakciók lebonyolítására, elkezdi ezt a pattintott kőkorszaki (vagy inkább tépett papírkorszaki) módszert népszerűsíteni. Hogy Besenyő Pista bácsi szavaival éljek: nóóórmááális?

Az akció után javaslom egy újabb nyereményjáték indítását SzerenCSEREKERESKEDJ névvel. Természetesen minden elcserélt tyúk után licencdíjként egy darab tojás nekem jár!