Nemzeti vagy nemzetközi, az itt a kérdés…

Magyarország köztudottan egy következmények nélküli ország. A jelenséget nevezhetjük a Nemzeti Következménynélküliség Rendszerének. Orbán Viktor megfeledkezni látszik arról, hogy ez egy “nemzeti” rendszer. De valóban az?

Magyarország köztudottan egy következmények nélküli ország. Nem én mondom ezt. A fogalmat Fricz Tamás politológus vezette be a magyar köznyelvbe 1996-ban megkezdet cikksorozatának címével. 2004-ben a cikksorozat gyűjteménye “Egy következmények nélküli ország, avagy a demokrácia erkölcsi válsága” címmel könyvként is megjelent. De elég a Google keresőjébe beírni, hogy “következmények”.

kovetkezmenyek

Az eredmény némi irányultságot is tartalmaz, bár itt érdemes megjegyezni, hogy a fogalom kitalálójának cikksorozata a Magyar Nemzetben és a Heti Válaszban jelent meg, ami azért jelzi, hogy eredendően a következmények nélküliségért szerinte kik voltak a felelősök.

Ma, tíz évvel a könyv megjelenése után, bátran kijelenthetjük, hogy a következmények nélküliség egy nemzeti fogalom. Helyesen úgy kellene mondanunk, hogy a Nemzeti Következménynélküliség Rendszere. És ebben az eseteben a nemzet fogalmát nem sajátítanám ki egy adott politikai oldal számára, mint ahogy azt Magyarországon egyébként szokás. Ez a rendszer valóban nemzeti. A közvélemény, a sajtó és egyéb média, valamint a civil társadalom nagy ívben le van ejtve, a politikus pedig azt mond és tesz, amit akar. Már ideológia is van rá, mert a kétharmad, ugyebár… Nem ecsetelem tovább, mert nincs magyar ember, aki ne értené, hogy mire gondolok.

A Nemzeti Következménynélküliség Rendszerének van egy olyan tulajdonsága, amiről a politikusok, jobban mondva az aktuális politikai vezérkar megfeledkezni látszik. Ez pedig az, hogy nemzeti (még egyszer: politikai hovatartozás nélkül nemzeti). Ami viszont azzal jár, hogy világpolitikai szinten nem érvényes. Az utóbbi időben a magyar kormány mer nagyot álmodni, és világpolitikai tényezőként próbálja magát pozicionálni, sőt, próbál akként is viselkedni. Csak hát mi történik, ha a vidéki parasztfiú bemegy egy úri klubba és próbálja megjátszani az úri fiút? A háta mögött az igazi urak összemosolyognak. Egy darabig hagyják is bohóckodni, hiszen jót szórakoznak rajta, de amikor már túlontúl belejön a szerepébe, ne adj’ isten rendre teremti az urakat, akkor valószínűleg kidobják a klubból.

Orbán Viktor aktuális nyilatkozatai (a tusványosi beszéd, az Oroszország elleni szankciókat firtató megjegyzés, de gondolom következnek még hasonlók) próbára teszik a világot. Vajon az egész Európai Unión belül érvényes a Nemzeti Következménynélküliség Rendszere? És a tengeren túl?

A külföldi média reagál. A The Washington Post cikke következményeket sürget és a következőkel zár:

“The United States, too, should downgrade relations with Mr. Orban’s government. Mr. Orban has excluded himself from the democratic West; he and his government should be treated accordingly.”

A legnagyobb példányszámú észt napilap, a Postimees online is megjelent, remélhetőleg helyesen angolra fordított cikke azt boncolgatja, hogy milyen veszélyes helyzetet teremthet, ha az Oroszok egy gazdaságilag meggyengült Brüsszel-ellenes populista ország formájában rést tudnak ütni az Európai Uniós egységen. A cikk a következő bekezdéssel zár (az Orbán kritika mellet egy jó adag EU kritikával).

“Meanwhile, the other European countries stand faced with a very delicate question: what to do when a member state, in the person of its prime minister, embarks on a path odd and dangerous? An admonition won’t avail much. Any measure more radical is also… out of the question, somehow.”

Megjelentek tehát a hangok, amelyek következményeket követelnek. Amennyiben folytatódnak a hasonló kijelentések (és miért ne tennék, ha marad az ideológiai irány), úgy a hangok is erősödni fognak. Kérdés, hogy következmények lesznek-e? Mert az is lehet, hogy létezik a Nemzetközi Következménynélküliség Rendszere.

Még

A Kúria elnöke, Darák Péter a pontatlanul reagált Orbán Viktor hétfői felszólalására.

A Kúria elnöke, Darák Péter a következőképpen reagált Orbán Viktor hétfői felszólalására, amelyben Orbán kritizálta a bíróság egyik döntését:

“Az Alaptörvény úgy rendelkezik, hogy a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.”

Darák Péter pontatlanul fogalmazott. A következő mondat lett volna helytálló:

“Az Alaptörvény még úgy rendelkezik, hogy a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.”

Pártvezérek Facebook aktivitása

A héten feltűnt, hogy mindkét vezető párt vezére újra aktivizálódott a Facebookon. Gondoltam, talán érdemes visszatekintő jelleggel megnézni, hogy Orbán Viktor és Mesterházy Attila mikor mekkora aktivitást mutatott az oldalon.

Bepötyögtem tehát a két politikus összes eddigi Facebook pósztjainak számát dátummal egy Excel táblába, és készítettem egy diagramot, ami a heti pósztok számát mutatja az idő mentén.

Orbán és Mesterházy pósztok

Az ábrán jól látható, hogy Mesterházy Attila (vagy PR-osai) jóval korábban fedezték fel a Facebookot, mint Orbán Viktor (vagy PR-osai). Mesterházy már 2009 november végén elkezd pósztolgatni, míg Orbán Viktor 2010 január végén kezd el konzultálni az idejének egy részét a Facebookon eltöltő nemzettel.

A választások napjáig Orbán Viktor egy kicsit aktívabbnak mutatkozik. Átlagosan kb. 3,7-szer pósztolt egy héten, míg riválisa Orbán megjelenése előtt hetente átlagosan 2-szer, utána pedig 3-szor pósztolt.

A statisztika ezután kezd érdekessé válni. A választásokat követően Orbán Facebook kedve enyhén megcsappan, de viszonylag aktív marad. 3-4 hetes távlatban nézve tartja a heti kb. 3 pósztot, májustól viszont Facbook kedve lassan lankadni kezd, és június 7. után végleg elhallgat.

Mesterházy-t viszont, mintha a választási eredmények kiütötték volna, a választást követően azonnal eltűnik a Facebookról, és négy hétig nem jelentkezik.  Ezután összeszedi magát, és a választásokat megelőző aktivitáshoz képest szintén enyhén csökkent aktivitással, de rendszeresen pósztol július 27.-ig. Ezt követően szintén síri csend.

És láss csodát, ezen a héten furcsa ihlet révén mindkét politikus újra felfedezte a Facebook-ot (Orbán 11 hét szünet után!) Indul az önkormányzati választások kampánya, újra aktivizálni kell a lelkes választóréteget. A bibi csupán az, hogy más megjelenéssel szemben (pl. tévé, rádió, plakát vagy valami kampányrendezvény) a Facebook pósztok adatai bárki számára könnyen mérhetőek, elemezhetőek. Az fel sem tűnik, hogy egy politikus a kampányidőszakban gyakrabban szól hozzánk a tévében, jön a városunkba, emleget nemzeti konzultációt, stb., mint kampányidőszakon kívül. De itt nyilvánvalóan kilóg a lóláb.

A politikusok a social mediát tehát nem a választókkal való igazi párbeszéd vagy legalább információcsere eszközeként használják, hanem csupán egy olcsó kampányeszközként. Ezt persze korábban is sejthettük, de most már számokkal is alátámaszthatjuk.

Kedves politikusok, kíváncsian várom, hogy mit mutatnak majd a számok az önkormányzati választások utáni hetekben.

PS: A tartalmakat sajnos nem volt időm elemezgetni. Ha valaki kedvet kap, és talál valami érdekeset, tudassa velem.