Anonymous vs. Szcientológia vs. Spreadshirt vs. SZ

A Twitteren tegnap elterjedt a hír, mely szerint a Szcientológia Egyház a Spredshirt oldalain Anonymous pólókat kínál, hogy így jusson hozzá Anonymous szimpatizánsok email címéhez és egyéb személyes adataihoz. A Süddeutsche Zeitung újságírói pedig elkezdtek utána járni, hogy mi van az ügy mögött…

A Twitteren tegnap elterjedt a hír, mely szerint a Szcientológia Egyház a Spredshirt oldalain Anonymous pólókat kínál, hogy így jusson hozzá Anonymous szimpatizánsok email címéhez és egyéb személyes adataihoz.

A dolog háttere, hogy az Anonymous ádáz ellensége a Szcientolóia Egyháznak. 2008 elején Anonymous aktivisták nem csak az egyház weboldalait és telefonos hotline szolgáltatásait támadták, de több ezer embert is kivittek az utcákra az egyház ellen tüntetni. Most is van is egy kis szcientológia ellenes weboldaluk.

Az ügy úgy kezdődött, hogy egy szemfüles felhasználónak feltűnt, hogy az “Anonymous Berlin” Spreadshirt shop impresszumában a Szcientológia Egyház berlini központjának a címe, továbbá egy ennek megfelelő email cím van megadva. Az összeesküvési elmélet kézenfekvő volt: az egyház Anonymous pólókat készíttetett, hogy azokat a Spreadshirt oldalán keresztül eladásra kínálja és így a vásárlók adatain keresztül eljusson az aktivistákhoz vagy a szimpatizánsokhoz.

A Süddeutsche Zeitung újságírói elkezdtek utána járni, hogy mi van az ügy mögött.

A Spreadshirt üzemeltetői felvilágosították őket, hogy a rendszer úgy van kialakítva, hogy az oldalon keresztül a pólók gyártói nem tudnak hozzájutni a vevők személyes adataihoz, azokat csak a Spreadshirt láthatja. A pólókat kínáló felhasználó csak a vevők irányítószámát és a vevő által megvásárolt termékek kódjait látja. Az említett ‘Anonymous Berlin” shopot a Spreadshirt üzemeltetői szerint 2008-ban hozták létre.

A Szcientológiai Egyház sajtószóvivője cáfolta, hogy a shophoz bármi közük volna. A szóvivő szerint nem ez volna az első eset, hogy az Anonymous Berlin rossz tréfát űz a sajtós nevével és magával az egyházzal.

Tegnap délután egy magát “Censor”-nak nevező ember is jelentkezett a szerkesztőségnél. “Censor” rendelkezik a Gmail fiók felett, amely az “Anonymous Berlin” shop impresszumában meg volt adva. Anonymous tagnak vallotta magát (azzal a kitétellel, hogy az Anonymous csoport a “tagság” fogalmát ugyebár nem ismeri), és elmondta, hogy a shopot csupán azért alapították 2008-ban, hogy szűkebb körben terjedjenek a pólók az aktivisták között. Nem széles vásárlói közönségre számítottak. A Szcientológiai Egyház címét pedig csak mókából adta meg az impresszumban, hiszen valamilyen címet meg kellett adni, és abban a pillanatban éppen ez jutott eszébe.

A tegnapi nap folyamán a Spreadhsirt felszólította “Censor”-t, hogy adjon meg egy valódi címet. Röviddel ezután pedig eltávolították oldalukról az “Anonymous Berlin” shopot.

Történt mindez, mert egy Twitteren terjedő téves hír kapcsán, a Süddeutsche újságírói egy kicsit megkaparták az ügyet.

Érdekes történet. Abban nem vagyok biztos, hogy a Spreadshirt üzemeltetői tisztában vannak-e azzal, hogy kiknek a haragját hívták most magukra. No de mindegy, valószínűleg hamarosan megtudják.

(forrás)

Hátborzongás és összeesküvéselmélet

Amikor az ember asszonya terhes lesz, és elkezd kerekedni a hasa, az ember azon veszi észre magát, hogy mindenhol terhes asszonyok jönnek szembe. Mintha valami furcsa ok folytán az egész világ akkor kezdett volna családalapításba, mint a szemlélő. Pedig valószínűleg csupán arról van szó, hogy amikor egy adott téma felé fordítjuk figyelmünket, a témával kapcsolatos ingereknek egy alacsonyabb küszöböt kell átugraniuk, hogy tudatosuljanak. Bármilyen prózai okai vannak a jelenségnek, a szemlélő egy kicsit hátborzongatónak éli meg.

Onnan jutott ez eszembe, hogy az utóbbi napokban egyre többször borzong a hátam. Az asszony hasa lapos, mint a deszka, az ok valami más.

Hetekkel ezelőtt egy kollégámmal a magasszintű politikai elit manipulatív kommunikációjának tudni vélt és tudott dolgairól beszélgettünk az iszapkatasztrófa kapcsán. Például arról, hogy van egy a környezetvédelmi üzletágban dolgozó ismerősöm, aki történetesen személyesen ismeri Bakonyi Zoltánt, és a színfalak mögül más fényben látszanak a dolgok, mint a média hírcsatornáin keresztül. Eme beszélgetés apropóján kaptam a kollégámtól egy trilógiát, amelynek könyvei a következő címeket viselik: Az elme gyilkosai, A téboly katonái, A végső háború.

Mielőtt belemennék a könyvekben leírtakba, felfedek egy említésre méltó tényt, amelyet a könyv elolvasása után fedeztem fel a szerző után guglizva, mivel a könyv valahogy… hogy is mondjam… “gyanús” volt. A szerzőként feltüntetett Duncan Shelley egy fiktív figura, valódi neve Bodor Csaba. Bodor Csaba szintén fiktív személyiség, állítólag a szcientológiai egyház kitalációja, és az egyház vallási dogmáit adja elő emberi fogyasztásra alkalmasnak vélt módon. A könyveket egyébként állítólag betiltották, boltban, antikváriumban valóban nem fellelhetőek, én is elektronikus formában kaptam őket. Ez egy kicsit más fénybe helyezi az egyébként izgalmas történetet, és magyarázatot ad néhány furcsa dologra (mérhetetlen pszichológia ellenesség, kisebb-nagyobb csúsztatások, manipulatív módon helyesnek tűnő, de formálisan hibás logikai láncok a könyvben), de nem erről szeretnék itt most írni, hanem a borzongásig vezető útról.

Egy kis spoiler elengedhetetlen ahhoz, hogy követni tudjon a kedves olvasó az úton. A könyv egy pszichológus megpróbáltatásairól szól, aki ki akar szállni egy titkos játszmából. Évekig dolgozott az úgynevezett Legfelsőbb Kasztnak, amely egy maroknyi emberből álló titkos döntéshozó szerv, és amely uralkodik az egész világ felett. A világ eseményeit ugyanis három ember irányítja akik négy hatalmi ágra osztották a világot irányító hatalmas szervezetet (ideológia, erőszak, gazdaság, politika), és ezáltal bárhol, bármit el tudnak érni. Ha ahhoz van kedvük, és érdekeik úgy diktálják, új tudományos felfedezéseket hintenek el a világban, összeroppantják, majd újra kivirágoztatják a világgazdaságot, atomháborút robbantanak ki, stb. A rendszer alsóbb szintjein mindenki úgy hiszi, hogy a hierarchiában felette már csak egy néhány fős beavatott testület van. Főhősünk, Julis Andan az ideológia ág világszintű irányítója volt (hozzá tartoztak többek közt a média, a vallás és az oktatás), de elege lett a dologból, és úgy döntött, kitálal. Andan azt tervezi, hogy felfedi a Legfelsőbb Kaszt mibenlétét, megmutatja a világnak, hogyan működik valójában. Számít arra, hogy megpróbálják megakadályozni, ezért elrejtőzködik, és elkezdi írni könyvét, a “Rendszer Hiteles Krónikáját”. Egy fokozatosan eszkalálódó, világra szóló hajsza indul, amely során a Legfelsőbb Kaszt egyre keményebb eszközöket vet be az eltűnt pszichológus megtalálása és kiiktatása érdekében, miközben a hajszában résztvevők és az azt szemlélők közül senki sem tudja, hogy az, ami történik, az imént leírtak miatt történik.

Valakinek rémlik, a történet, annak ellenére, hogy nem olvasta a könyvet? Ha nem, akkor bedobok egy nevet: Julien Assange. Most esetleg?

Julien Assange, a Wikileaks vezetője körül napok óta egy az egyben az történik, mint ami a könyvben Julius Andan körül történik. A sors humorérzékét mutatja, hogy nevük mennyire hasonlít egymásra.

Nem hiszek az összeesküvéselméletekben. Remélem, hogy az olvasott történet emléke űz tréfát az elmémmel, mint ahogy az újszülöttre való várakozás űz tréfát a várandós nők férfiúinak elméjével. De minden nap figyelem az Assange-zsal kapcsolatos híreket, és minden nap megdöbbent, hogy a könyv valamely epizódja látszik megelevenedni a híradásokban. Egyszerűen hátborzongató.